Európának el kell mozdulnia a mélyebb integráció, első lépésben pedig a bankunió felé, különben a fizetési övezetnek befellegzett.
A 100 milliárd eurós spanyol mentőcsomag bejelentését követő első tőzsdei napon, azaz hétfőn zuhantak az árfolyamok, a pénzügyi szaksajtó címlapjain pedig szinte azonnal megjelentek az Olaszországért és az euróért aggódó szalagcímek. Nagyon úgy fest, hogy ezek az átmeneti szükségmegoldások csupán csak arra elegendők, hogy néhány napos/perces megnyugvást hozzanak, a tartós javuláshoz azonban kevesek. (Bővebben lásd "A bankok menthetik meg az eurót?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Világosan látszik a pénzpiacok ítélete: ennél több kell, valami mélyebb, átfogóbb. A közgazdászok szerint ez a valami első lépésben egy bankunió, majd pedig a fiskális és politikai uniónak kell következnie.
Bankunió vagy összeomlás?
Ideje lenne magunkhoz térni
Nagy a baj, ha csak a közös költségvetésben bízhatunk, mert annak realitása egy szál se.
Közös költségvetés, közös kötvénykibocsátás, európai adó, politikai és fiskális unió - a közgazdász-szakértők nagy részének véleménye szerint egyedül az integráció mélyítése lehet a megoldás Európa és az eurózóna bajaira. Na, de vajon ugyanezt gondolják-e az európai választók is, akik végső soron dönteni fognak?
Lehet, hogy teljesen irreális elvi megoldásokon agyalunk már hónapok, sőt évek óta? (Erről szóló, "A válságból kivezető zsákutca" című cikkünket a jobb oldali hasábban találja.)
Rossz világ jöhet a bankárokra
Kisebb mini-pánikot okozott a Wall Streeten a hír, mely szerint a patinás bank, a JP Morgan több mint 2 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el saját számlás ügyletein. Kérdés, hogy a veszteség után végképp megkötik-e a bankárok kezeit a politikusok.
A 2 milliárd dolláros veszteség - 450 milliárd forint, megközelítőleg az OTP tejes éves nyereségének 2,5-3-szorosa - néhány évvel ezelőtt még nem lett volna nagy újság, most azonban, amint a politikusok épp a Wall Street-t szabályok szigorítására készülnek, valóságos pénzügyi lavinát indíthat el. (Bővebben lásd "Pénzügyi szabályozás ellenszélben: a Dodd-Frank törvény" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A válság legnehezebb éveit követően ugyanis, miután a bankokat dollár százmilliárdokkal kellett kisegíteni, elindult az ilyenkor természetes folyamat, melynek keretében a politikusok igyekeznek korlátozni a korábban túl nagy hatalomra szert tett pénzügyi mamutok mozgásterét.
Rohannak a görögök a pénzük után
Napról-napra egyre aggasztóbbá válik a görög helyzet, a legfrissebb hírek már arról szólnak, hogy reális esélye van egy bankrohamnak, ami ugyanakkor az első pánik után még az is lehet, hogy a görögök hasznára válik. "Merész" gondolatok következnek, kétségtelen ugyanakkor, hogy van benne némi logika.
Jacob Funk Kirkegaard, a Peterson Institute kutatója szerint ha kirobbanna egy görög bankpánik, és az emberek tömegesen követelnék vissza a pénzüket a bankoktól, azzal épp az eurózónában maradás esélyeit növelnék. (Bővebben lásd "Kapóra jöhet egy bankroham Görögországban?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Hogy is nézne ki egy bankroham, avagy hogy gondolkodhat jelenleg a görög "kisember"? A június 17-re kiírt görög szavazásokon a közvélemény-kutatások szerint az IMF/EU-programot elutasító Syriza párt szerezné meg a győzelmet. Ha a párt hatalomra kerül, és valóban megtagadja az IMF-program végrehajtását, akkor veszélybe kerül az eurózóna-tagság.
Itt a német ellentámadás
A német jegybankelnök szerint nem a bajba jutottak igényeihez kell igazítani a pénzpolitikát.
Az új francia elnök gazdasági növekedést szeretne, miközben egyre többen és egyre hangosabban kérik az európai jegybankot a pénzcsapok kinyitására. A németek azonban ellentámadásba lendültek.
"A monetáris politika nem csodaszer Európa bajaira" - ezzel a címmel írt cikket a Financial Times-ba Jens Weidmann, a német Bundesbank elnöke.
A német szigort képviselő jegybankár szerint most, hogy a fiskális politika lehetőségei beszűkültek, sokan megváltóként tekintenek a monetáris politikára, és az Európai Központi Banktól várják a gyógyírt. Mit is jelent ez pontosan? Likviditást a piacokra, alacsony kamatokat és a problémásabb eszközök megvásárlását, vagyis a pénzcsapok kinyitását.
Utolsó kommentek