Pénzügyi Szemle online blog

A dollár kezdi elveszíteni első számú tartalékdeviza szerepét, ami félő, hogy a teljes világgazdaságot megrengeti.

A 20. század második felében felpörgő globalizáció - mely a világgazdaság gyors növekedésének egyik záloga volt - alapja a dollár volt. A dollár volt az a deviza, melyre mindenki úgy tekintett, mint biztonságos és értékálló pénzre, melyben lehetett tartalékolni, hitelezni, és a nemzetközi kereskedelemben elszámolni. Az egyeduralkodó dollár világpénzzé vált, megolajozva ezzel a globalizáció, a globális kereskedelem és a pénzügyek fogaskerekeit. (Bővebben lásd "Euró, jüan: fel kell nőni a dollár mellé!" cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ez az egyeduralom azonban mára megrendült, ami komoly aggodalomra ad okot a globális gazdasági fejlődés szempontjából. Ennek oka - azon túl, hogy az USA súlya a világgazdaságon belül folyamatosan csökken - elsősorban az, hogy az amerikai jegybank a gazdaság talpra állítása érdekében dollár százmilliárdokkal árasztotta el a pénzügyi rendszert, ami megrengette a dollár értékállóságába vetet hitet.

Az eurózóna mély válságba sodródott, mégis van egy tagállam, amelyik köszöni szépen, jól van.

Észtország irigylésre méltó gazdasági mutatókkal büszkélkedhet, a GDP átlagos bővülési üteme például 2011-ben 8,4 százalék volt, szemben az eurózóna 1,5 százalékával. Idén ugyan lassult a tempó, a 2012-ben eddig mért 2,8 százalék azonban még így is sokkal jobban mutat, mint az eurózóna -0,2 százaléka. (Bővebben lásd "Európai sikersztori az észt talpra állás" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A munkanélküliség hasonlóan biztatóan alakul, a két évvel ezelőtti, 14 százalékos csúcsról mára 5,9 százalékra süllyedt, miközben az eurózóna egészében augusztusban történelmi rekordot, 11,4 százalékot mértek a statisztikusok. Eközben az államadósság mindössze a GDP 6,0 százalékára rúg…

Nem sokra tartják Amerikában az Európai Unió válságkezelését.

Bő ezer évvel ezelőtt Knut viking uralkodó, a jelenlegi Anglia, Dánia és Norvégia királya fülébe jutott: udvaroncai olyan hatalmasnak tartják, hogy szerintük egyetlen szavával irányítani tudja az árapályt, és meg tudja állítani a tengert. Ezzel a mentalitással érzi rokonnak az EU válságkezelését az egykori amerikai pénzügyminiszter a Financial Times-ban írt cikkében. (Bővebben lásd "Ördögi körben a világgazdaság" cikkünket a jobb oldali hasábban)

A viking királynak jól estek a hízelgő szavak, kivitette hát magát a trónján a tengerpartra. Udvaroncainak voltak ugyan kétségei, de nem mertek nemet mondani a királyi parancsra.

Jött is a tenger, a derék király pedig felemelte kezét és felszólította a hullámokat a visszahúzódásra. A hullámok pedig természetesen csak jöttek és jöttek, először csak a királyi lábak lettek vizesek, majd pedig a ruhája is. A király csillogó szemmel parancsolt megálljt a víznek... és majdnem megfulladt.

A tökéletes országban német munkaerőpiac, svéd nyugdíjrendszer, francia atomenergia, kanadai egészségügy, svájci energiatakarékosság és amerikai tudományos kíváncsiság lenne.

A történelem során a sikeres országok a legritkább esetben találtak fel valami egészen újat, az esetek többségében egészen egyszerűen átvették és tökéletesítették a mások által már kipróbált megoldásokat. Az okosabbtól tanulni nem szégyen, az ember időt és energiát spórolhat meg azáltal, hogy lemásolja a külföldön már működő rendszereket, és a helyi viszonyokhoz igazítja azokat. (Bővebben lásd "Így kell felépíteni egy sikergazdaságot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Bármilyen probléma adódik egy gazdaságban - legyen szó akár nyugdíjról, minimálbérről, oktatásról vagy államadósságról -, a politikusok feladata nem az, hogy lázas gondolkodásba kezdjenek a kiutat keresve, hanem az, hogy megkeressék a hasonló eseteket és lemásolják a megoldásokat.

Alig egy hónapon belül mind a három meghatározó jegybank - Fed, EKB és Bank of Japan - komoly élénkítő lépéseket jelentett be, amiből első ránézésre úgy tűnhetne, hogy a monetáris politika irányítói összehangoltan cselekednek. A szomorú valóság azonban az, hogy erről szó sincs.

Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója szerint mindössze arról van szó, hogy a jegybankok az immár ötödik éve pusztító gazdasági válságot hasonló eszközökkel igyekeznek kezelni. A különbség csak annyi, hogy az amerikai Fed jóval bátrabban nyúl a monetáris politika elemeihez, így vélhetően jóval hatékonyabb lesz, mint az EKB. (Bővebben lásd "Devizaháború: csatát nyert a Fed" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A közgazdász felhívja a figyelmet, hogy míg a Fed már 2015-ig ígér gyakorlatilag 0 százalékos alapkamatot, és a QE3 névre keresztelt élénkítő programja során havi mintegy 85 milliárd dollárt - 19 000 milliárd forint - pumpál a gazdaságba, addig az európai EKB továbbra is a lehetőségekhez mérten konzervatív módon igyekszik kezelni a válságot.