Pénzügyi Szemle online blog

Az Európai Bizottság bemutatta az európai bankunióra vonatkozó tervét, melyben egyelőre nem szerepel az egységes betétbiztosítási rendszer kialakítása.

Egy bankuniónak szükségszerűen három pilléren kell nyugodnia: egységes ellenőrzés kell, központi betétbiztosítási rendszer, továbbá egy ugyancsak közös tőkealap, melyből a bajba jutott bankokat lehet talpra állítani. Bármelyik a háromból hiányzik, a rendszer sebezhető maradhat. (Bővebben lásd "Hogy lesz ebből bankunió?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az Európai Bizottság által kidolgozott tervben azonban első lépésként csupán az eurózóna bankjainak központi felügyeleti rendszerének felállítása szerepel - a felügyelő szerv az Európai Központi Bank lesz -, majd ha ez már rendben működik, akkor valamikor később jöhet az egységes betétbiztosítás és a tőkealap.

Sokan sokféle ötlettel álltak már elő az európai adósságválság megoldására, most itt egy újabb: hagyni kellene csődbe menni az olaszokat és a spanyolokat.

A javaslat első ránézésre hajmeresztőnek tűnhet, hisz az eurózóna döntéshozói az elmúlt hónapokban épp azon munkálkodtak, hogy ezt a forgatókönyvet elkerüljék. A legújabb hivatalos terv éppen az, hogy az Európai Központi Bank pánik esetén megtámasztja az olasz vagy spanyol kötvénypiacokat, azaz lényegében a pánikba eső befektetőktől megvásárolja az állampapírokat. (Bővebben lásd "Így menthető meg az euró" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Harald Hau és Ulrich Hege közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezzel az EKB tulajdonképpen kimenti a kötvénybefektetőket, mégpedig az eurózóna adófizetőinek pénzén. Szerintük ez komoly hiba, sokkal jobb ötlet lenne hagyni csődbe menni az olaszokat és spanyolokat, és engedni, hogy egy rendezett adósság átstrukturálás során a kötvényesek elszenvedjenek valamekkora - 20-30-40 százalékos - veszteséget.

Jó tanács uralkodóknak: ha válság van, ne menj elefántvadászatra.

Görögország, Írország és Portugália után szinte bizonyosan Spanyolország lesz a következő olyan eurózóna-tagállam, amelyik hitelt kér a nemzetközi közösségtől. Spanyolország jelentősége abból adódik, hogy ez az állam a közös pénzt használó klub negyedik legnagyobb gazdasága, és az egész világon is csak egy tucatnyi nagyobb van nála - és ötször akkora például, mint a görög gazdaság. Ezt látva nem kell különösképp magyarázni, hogy valószínűleg globális pénzügyi gondokat okozna, ha "elesne Madrid". (Bővebben lásd "A beteg Spanyolország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De mi a baja Spanyolországnak? Mármint természetesen azon túl, ami a gazdasági napilapokban is olvashatunk (magas hozamok, bajba került bankrendszer, ingatlanbuborék, elszálló költségvetési hiány, nagyon komoly munkanélküliség)?

Európában amerikai mintára kellene beindítani a pénzpumpát, azaz nem várni az egyes tagországok politikusaira, hanem nagy tételben vásárolni vállalati kötvényeket, jelzálogpapírokat.

Júliusban ismét fordulat következett az európai adósságválságban, miután a jegybank elnöke megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse az eurót. Később be is tartotta ígéretét, és az Európai Központi Bank életre hívott egy kötvényvásárlási programot, melynek lényege, hogy ha a bajban lévő eurózóna tagok kérik, akkor az EKB megtámasztja a kötvénypiacaikat. (Bővebben lásd "Az EKB vegyen vállalati kötvényeket!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzpiacok megnyugodtak, a kötvényhozamok elfogadható szintre estek vissza úgy, hogy az EKB-nak nem is kellett állampapírokat vásárolnia. Elég volt az ígéret ahhoz, hogy a kedélyek lenyugodjanak. A gond csak az, hogy bár a blöff bejött, a politikusok nyakáról lekerült a kés, így nem meglepő módon kényelmesen hátra dőltek - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája.

Az eurózóna válsága augusztusban fordulóponthoz érkezhetett, most már "csak" egy három elemű tervet kellene végrehajtani ahhoz, hogy elinduljon a fellendülés.

Az elmúlt években számtalan elemzés vagy tanulmány foglalta össze, hogy az eurózónának mikor és miért kell összeomlania, olyat azonban egészen mostanáig nagyítóval is alig lehetett találni, amelyik pozitív jövőképet és mielőbbi talpra állást sugallt volna. (Bővebben lásd "Íme a terv az euróválság megoldására" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egészen mostanáig, a 2012 nyári események ugyanis mintha (!) meghozták volna a fordulatot. A június végi EU-csúcson ugyanis az európai vezetők lefektették egy működőképesnek tűnő fiskális és politikai unió alapjait, majd az EKB elnöke, Mario Draghi jelentette be, hogy a jegybank minden tőle telhetőt megtesz a válság megoldása érdekében, végül a Merkel- Hollande páros szögezte le, hogy amiben csak tudja, támogatja a központi bank törekvéseit.