Pénzügyi Szemle online blog

Nem sokra tartják Amerikában az Európai Unió válságkezelését.

Bő ezer évvel ezelőtt Knut viking uralkodó, a jelenlegi Anglia, Dánia és Norvégia királya fülébe jutott: udvaroncai olyan hatalmasnak tartják, hogy szerintük egyetlen szavával irányítani tudja az árapályt, és meg tudja állítani a tengert. Ezzel a mentalitással érzi rokonnak az EU válságkezelését az egykori amerikai pénzügyminiszter a Financial Times-ban írt cikkében. (Bővebben lásd "Ördögi körben a világgazdaság" cikkünket a jobb oldali hasábban)

A viking királynak jól estek a hízelgő szavak, kivitette hát magát a trónján a tengerpartra. Udvaroncainak voltak ugyan kétségei, de nem mertek nemet mondani a királyi parancsra.

Jött is a tenger, a derék király pedig felemelte kezét és felszólította a hullámokat a visszahúzódásra. A hullámok pedig természetesen csak jöttek és jöttek, először csak a királyi lábak lettek vizesek, majd pedig a ruhája is. A király csillogó szemmel parancsolt megálljt a víznek... és majdnem megfulladt.

Sokan sokféle ötlettel álltak már elő az európai adósságválság megoldására, most itt egy újabb: hagyni kellene csődbe menni az olaszokat és a spanyolokat.

A javaslat első ránézésre hajmeresztőnek tűnhet, hisz az eurózóna döntéshozói az elmúlt hónapokban épp azon munkálkodtak, hogy ezt a forgatókönyvet elkerüljék. A legújabb hivatalos terv éppen az, hogy az Európai Központi Bank pánik esetén megtámasztja az olasz vagy spanyol kötvénypiacokat, azaz lényegében a pánikba eső befektetőktől megvásárolja az állampapírokat. (Bővebben lásd "Így menthető meg az euró" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Harald Hau és Ulrich Hege közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezzel az EKB tulajdonképpen kimenti a kötvénybefektetőket, mégpedig az eurózóna adófizetőinek pénzén. Szerintük ez komoly hiba, sokkal jobb ötlet lenne hagyni csődbe menni az olaszokat és spanyolokat, és engedni, hogy egy rendezett adósság átstrukturálás során a kötvényesek elszenvedjenek valamekkora - 20-30-40 százalékos - veszteséget.

Az eurózóna válsága augusztusban fordulóponthoz érkezhetett, most már "csak" egy három elemű tervet kellene végrehajtani ahhoz, hogy elinduljon a fellendülés.

Az elmúlt években számtalan elemzés vagy tanulmány foglalta össze, hogy az eurózónának mikor és miért kell összeomlania, olyat azonban egészen mostanáig nagyítóval is alig lehetett találni, amelyik pozitív jövőképet és mielőbbi talpra állást sugallt volna. (Bővebben lásd "Íme a terv az euróválság megoldására" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egészen mostanáig, a 2012 nyári események ugyanis mintha (!) meghozták volna a fordulatot. A június végi EU-csúcson ugyanis az európai vezetők lefektették egy működőképesnek tűnő fiskális és politikai unió alapjait, majd az EKB elnöke, Mario Draghi jelentette be, hogy a jegybank minden tőle telhetőt megtesz a válság megoldása érdekében, végül a Merkel- Hollande páros szögezte le, hogy amiben csak tudja, támogatja a központi bank törekvéseit.

A jelek szerint Jürgenek, Hansok és Sabinék döntik majd el, mi lesz az EU-val.

Összhangba hozható-e a német alkotmány az európai integráció folytatásával és mélyítésével? - ez jelenleg az egyik legfontosabb kérdés az EU jövőjével kapcsolatban. A német alkotmánybíróság szeptemberben dönt arról, hogy az európai stabilitási mechanizmus megfelel-e a német alaptörvénynek, de az Európai Unió legnagyobb nettó befizető államában immár befolyásos körök is azt kezdeményezik, hogy népszavazás döntsön a fenti kérdésekről, azaz végső soron az Európai Unió jövőjéről. (Bővebben lásd "Népszavazás vár Németországra?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Bruegel összeállítása szerint 2012 júliusában Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter vetette fel, hogy az európai integráció további mélyítése új alkotmány kíván Németországtól, és erről pár éven belül a népnek kell majd döntenie.

Horst Seehofer bajor miniszterelnök szerint három területen kell kikérni a nép véleményét: a nemzetállami jogok Brüsszelre ruházásával, az EU további bővítésével, illetve a német adófizetői pénzek egyéb államok megmentésére való fordításával kapcsolatban.

Szeptember 6-án összeülnek az európai jegybankárok, és nagyon úgy fest, hogy most már tényleg valami komolyat kell letenniük az asztalra.

Az európai jegybank nélkül nem lehet megoldani a jelen válságot, Frankfurtnak pedig három szinten is jelesre kell vizsgáznia a szeptember 6-án esedékes ülésén - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az EKB nélkül nincs megoldás" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzügyi szakíró szerint a legfontosabb, hogy lehűtsék az eurózóna felbomlására vonatkozó piaci várakozásokat és spekulációkat - és itt nem Görögországról, hanem Olaszországról és Spanyolországról van már szó. "A Greek departure is different" - fogalmaz sokat sejtetően Münchau.