Pénzügyi Szemle online blog

Az elmúlt évtized fekete báránya, Argentína újabb "unorthodox" lépéssel hívta fel magára a figyelmet: bejelentette, hogy államosítani kívánja az ország legnagyobb olajtársaságát, a spanyol Repsol többségi tulajdonában lévő YPF-et.

A bejelentés természetesen jókora nemzetközi felháborodást keltett, a spanyol kormány minden létező jogi és gazdasági ellenlépést "beígért", az Európai Bizottság nemtetszésének adott hangot, a nemzetközi pénzügyi szaksajtó pedig arra figyelmeztetett, hogy az Argentína iránt meglévő maradék befektetői bizalom is elszállhat, ha nem lépnek vissza az államosítás ötletétől. (Bővebben lásd "Mennyire unorthodox az argentin olajtársaság államosítása?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy port kavaró bejelentés kapcsán két kérdés merül fel: vajon tényleg ennyire ördögtől való-e az államosítás gondolata, és hogy meddig folytatható az argentin különutas gazdaságpolitika.

Bankot nem mentettünk, mert nem kellett, de amúgy minden válságkezelő intézkedést bevetettünk - az "unortodoxia" azonban mindig kockázatos. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és kollégája elemez.

Magyarország - a bankmentő akciók kivételével - 2008 és 2011 között lényegében a fiskális politika mindegyik, néha száz százalékos fordulatot jelentő lépésével megpróbálkozott, nagy dózisokban, sokkolóan adagolva a beavatkozást - erre a következtetésre jutott az európai válságkezelés megoldásokat összehasonlító elemzésében Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és szegedi kollégája, Halmosi Péter (részletes elemzésüket lásd a jobb hasábban).

A szerzők rámutatnak, hogy az Európai Unióban egyetlen olyan tagállam sincs, amely annyi válságkezelő technikával próbálkozott volna, mint a magyar kormány.

Idővel vagy hatástalanítunk, vagy jön a robbanás.

A fejlett gazdaságokban - Japánban, Nyugat-Európában - komoly fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak az elöregedő népesség és az ezáltal fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek, az igazán aggasztó azonban az, hogy a nem túl távoli jövőben a most még problémamentesnek tűnő feltörekvő világ is hasonló gondokkal fog szembesülni.

A magyar nyugdíjrendszer kapcsán korábbi posztjainkban már írtunk, most az IMF egyik elemzését vizsgáljuk meg, melyben a Valutaalap szakemberei a feltörekvő gazdaságok nyugdíjrendszereit vették górcső alá. (Bővebben lásd "A feltörekvő világot is utolérhetik a nyugdíjgondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eredmények elgondolkodtatóak, a feltörekvő országok ugyanis könnyen az elöregedő népesség, és az elégtelen nyugdíjellátás csapdájába kerülhetnek. Ezek az országok most még fiatalnak számítanak, átlagosan ugyanis mindössze a lakosság 14 százaléka idősebb 65 évnél, ez az arány ugyanakkor 2050-re akár megduplázódhat. Eközben viszont az idősek töredéke részesül nyugdíjellátásban, például az ázsiai feltörekvő országokban mindössze 26 százalék ez az arány.

Előre láthattuk volna-e a forint zuhanását, a Lehman Brothers összeomlását, a pusztító recessziókat? Úgy fest, sajnos nem.

A mai modellek ugyanis elsősorban arra alkalmasak, hogy a már elindult folyamatok jövőbeni hatásait és lefolyásait előre jelezzék, a reálgazdaságban bekövetkező hirtelen változásokat viszont képtelenek előre jelezni. Azaz minél "nyugodtabb" az üzleti környezet, annál jobb előrejelzést adnak a közgazdasági modellek, és annál rosszabbat, minél viharosabb a gazdasági klíma. (Bővebben lásd "Mikor működnek a közgazdasági modellek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy gazdasági válság mindig komoly változásokat hoz a világban, a mostani krízis egyik nagy nyertese Kína. Már csak az a kérdés, ki tud velük együtt robogni, és kinek marad a sóvárgás.

Érdekes példát szolgáltat a dél-amerikai kontinens, melynek gazdasága ma már ezer szállal kötődik Kínához, olyannyira, hogy épp a távol-keleti óriásgazdaság válság alatti stabilitása volt az, ami megvédte Dél-Amerikát az összeomlástól (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

Az Inter-American Development Bank kutatói egy elemzés során kimutatták, hogy míg az amerikai gazdasági sokkok Dél-Amerikára gyakorolt hatása lefeleződött az elmúlt 15 évben, addig a kínai gazdaság rezdülései háromszor annyira éreztetik hatásukat.