Pénzügyi Szemle online blog

Nem tartjuk elég sokra a szabadságot, mindent az államtól várunk, a hazugság és önáltatás pedig népi sport - egy amerikai közgazdász szerint Európa ezek miatt került válságba.

Európa nem csak gazdasági, hanem kulturális válságban is van - így összegezhető az amerikai katolikus Acton Institute kutatási igazgatójának, Samuel Greggnek a véleménye. Beszédes, hogy az 1900-as években Európa uralta a világgazdaságot, most pedig a globális gazdaság beteg embere az öreg kontinens.

Gregg előadásának első fele szól a jelenlegi válság gazdasági és kulturális aspektusairól, a második félóra már inkább vallási kérdésekről, illetve az egyházak szerepéről. A közgazdász szerint a jelenlegi európai krízisnek vannak gazdasági okai, de a mély okokat az értékek, a kultúra világában, azaz a fejekben kell keresni.

Okos ember a más kárán tanul - tartja az ismert mondás. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem, ahol a gazdaságpolitikusok gyakran akkor cselekszenek a legokosabban, ha egészen egyszerűen körbenéznek, és lemásolják azon országok gazdasági modelljeit, amelyek működnek, és tartózkodnak azoktól, melyek bukáshoz vezettek.

A válság után az vált központi kérdéssé, hogy merre van a kiút, mi lehet a megoldás? Érdemes laza monetáris politikát folytatni, alacsony kamatokat fenntartani és olcsó pénzzel elárasztani a gazdaságot? Megszorítani kell vagy élénkíteni? Le kell-e értékelni a devizát? Nos, Európa a megszorítások útját választotta, ez ugyanakkor több esetben is súlyos áldozatokkal járt. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem volt ez másként Lettországban sem, ahol az IMF javaslatára a kormány súlyos megszorításokkal válaszolt a válságra. Az elv logikus: csökkenteni kell a béreket, aminek következtében a vállalatok versenyképessége javul, ezáltal növekszik az export és végső soron a gazdaság is növekvő pályára áll.

Megbuktak-e a közgazdászok és megbukott-e a modern közgazdaságtan, miután elmulasztotta előre jelezni a válságot? "Békeidőben", vagy a krízisek alatt érdemes hallgatni a szakértőkre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ blogjában Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász.

Nem hibáztathatók a közgazdászok azért, mert nem látták előre a válság kirobbanásának pontos dátumát, vagy mert nem jósolták meg a Lehman Brothers bukását. Azért viszont hibásak, hogy nem figyelmeztettek az egyensúlytalanságokra, például az ingatlanárak elszabadulására, a bankok túlzott spekulációira, vagy a felduzzadt hitelállományok veszélyeire - írja Krugman. (Bővebben lásd "Megbuktak a közgazdászok, megbukott a közgazdaságtan?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A rendszerváltozás óta milliókkal csökkent a magyar haszonállatok száma, és töredékére esett vissza a növénytermesztés is. Az agrárium tavaly még így is képes volt lendületet adni a magyar gazdasági növekedésnek, de a kilátások nem fényesek.

Tavaly az 1,4 százalékos gazdasági növekedésből 0,9 százalékot az agrárium "hozott", azaz a mezőgazdaság húzta Magyarország szekerét. Ha csak ezt néznénk, akkor azt gondolhatnánk, hogy a magyar gazdaság sikerágazatáról beszélünk, erről azonban sajnos szó sincs.

A tavalyi számok szépek, de a magyar rögvalóság ennél jóval borúsabb. Elég csak abba belegondolni, hogy a magyar mezőgazdaság termelése az elmúlt 25-30 évben töredékére esett. Például búzából alig több mint felét takarítottuk be 2010-ben, mint 1985-ben (bővebben lásd "A leépített és leépült magyar húzóágazat" című cikkünket a jobb oldali hasábban).

A gyümölcs- és zöldségtermelés ugyanezen idő alatt felére, a cukorrépa termelés ötödére esett, miközben a szarvasmarha- és sertés állomány 40 százalékára zsugorodott. 1985-ben ötmillióval több sertés volt Magyarországon, mint ma, és egymillióval nagyobb volt a szarvasmarha-állomány is.

Ha a jelenlegi kerékvágásban haladnak tovább az események, akkor Kína 2021-ben átveheti a világ legnagyobb gazdaságának járó kitüntető címet az Egyesült Államoktól. Kérdés, hogy vajon kitart-e a komoly egyensúlytalanságokkal küzdő ázsiai gazdaság lendülete?

A kínai gazdaság az elmúlt tíz évben átlagosan évi 10 (!) százalékkal bővült, amely tempó Magyarországról nézve hihetetlennek tűnik. A kínai modell sikere elsősorban az erősen központosított gazdaságpolitikának köszönhető, az állam egész iparágak jövőjéről dönt, sőt még a bankoknak is megmondja, hogy kinek és milyen összegben nyújthatnak hiteleket (bővebben lásd cikkünket a jobb hasábban).