Pénzügyi Szemle online blog

Első hallásra logikusnak tűnik, hogy egy országnak annál jobb, minél több a sokat kereső munkavállaló. A magas fizetések ugyanakkor egyenesen visszahúzó erőt jelentenek, rontva a vállalatok versenyképességét és a gazdaság növekedési potenciálját.

Egy korábbi posztunkban bemutattuk, hogy az elmúlt 10 évben Németország éppen azzal alapozta meg a gazdasági erejét, hogy az európai átlagnál lassabb ütemben növelte a béreket. A német vállalatok ezáltal versenyelőnybe kerültek külföldi versenytársaikkal szemben, ami az export meredek emelkedését és a munkanélküliség gyors csökkenését eredményezte.

Most egy másik érdekes tanulmányt mutatunk be, melynek eredményei alapján hasonló következtetés adódik: egy gazdaság számára hosszú távon nem az az előnyös, ha a munkavállalók minél nagyobb hányada él minél magasabb fizetésből.

A washingtoni CEPR kutatója, John Schmitt elemzésében (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) 19 fejlett ipari ország munkaerőpiacát vizsgálja, összehasonlítva az alacsony fizetésből élők arányait a 2009-es évre vonatkozóan. Alacsony bérnek a tanulmány az átlagos fizetés kevesebb, mint kétharmadát tekinti.

Európa nem tanult a múltból, és félő, hogy súlyos hibát követ el, mikor fokozott költségvetési szigort kényszerít a tagországokra. Az eredmény évekig tartó stagnálás, recesszió, gazdasági depresszió lehet.

A világban 60-80 évente kirobban egy válság, amely más, mint a többi. Mélyebb, súlyosabb, megrázóbb. Ezeknek a válságoknak a közös ismérve, hogy előttük évekig/évtizedekig tartó hitelboom zajlott, melynek köszönhetően a gazdaságok stabilan nőttek, a részvény- és ingatlanárak a magasba tartottak, a magánszektor pedig - lakosság és vállalatok - egyre bővülő hitelállományokat épített föl, és költött el. A folyamat végén a gazdaságokban már túl sok a hitel, túl magasak az ingatlan- és részvényárak. A "lufi" elkerülhetetlenül kidurran, maga alá temetve a korábban nyakig eladósodott vállalatokat és háztartásokat.

Az egykori kommunista blokk országai nagyjából két évtizeddel ezelőtt kezdtek el áttérni a kapitalista rendszerekre. Mit lehetett tanulni ezekből az átmenetekből - erre a kérdésre ad választ Andrei Shleifer, orosz születésű amerikai közgazdász, a Harvard tanára.

Shleifer Seven things I learned about transition from communism című cikkében hét pontban foglalja össze az átmenettel kapcsolatos tapasztalatait (lásd a jobb hasábban A piacgazdasági átmenet hét tanulsága című bejegyzésünket). A közgazdász szerint bár már viszonylag kevés kommunista rendszerű ország van, de a lista és a tapasztalatok hasznosak lehetnek a túlzott állami jelenlétet levetkőzni szándékozó államoknak is.

Lehetséges lett volna előre jelezni a gazdasági válságot? Felkészülhettünk volna a krízisre? Egyes vélemények szerint voltak jelek, a korábban bombaerős forint és a két kézzel szórt banki hitelek ugyanis előre jelezték a bajt.
Az elmúlt 40 év gazdasági válságait vizsgálva Pierre-Olivier Gourinchas és Maurice Obstfeld a Voxeu.org hasábjain közölt tanulmányukban (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) arra a következtetésre jutnak, hogy a válságok hasonló előzményekkel bírnak, a két leggyakoribb előzmény pedig az adott ország devizájának felértékelődése, és a banki hitelezés felpörgése.

Tömegével jönnek a külföldi cégek, ha a kormány csökkenti a vállalati nyereségadót? Hogyan lehet Magyarországra csábítani a külföldi befektetőket? Mi az összefüggés a telefonvonalak száma és egy ország tőkepiaci versenyképessége között? Tények és tévhitek a működő tőke beruházások és a tőkepiaci versenyképesség témakörében.

A napi híradásokban gyakran olvashatjuk, hogy a kormány döntései kedvezően, vagy épp elrettentően hatnak a külföldi befektetők döntéseire. Első hallásra teljesen logikusnak tűnik, hogy az adóemelések vagy az ingadozó forintárfolyam elriasztják a dúsgazdag, és ennek megfelelően munkahelyek százait/ezreit ígérő külföldi óriáscégeket, a valóság ugyanakkor ennél jóval árnyaltabb - legalábbis Katona Klára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint.

A ''Magyarországnak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie'' című interjúban kifejti (lásd jobb oldali hasáb), hogy az egyes kormányzati döntések valóban kihatnak egy ország GDP-növekedésére és ennek megfelelően hosszú távon befolyásolják a tőkebefektetéseket is, a működő tőke beruházások azonban soha sem az adott évi politikai döntések hatására alakulnak.