Minden tizedik magyar tartós fogyatékkal vagy betegséggel él, és mint ilyen gyakorlatilag semmi esélye munkát találni. Pedig enélkül nem nagyon van kiút a válságból.

Magyarországon a rendszerváltozás idején az állások tömeges megszüntetésekor egyfajta társadalmi konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy aki elvesztette a munkáját és nincs sok esélye máshol elhelyezkedni, azt leszázalékolta az orvos. A meg nem erősített legendák szerint a társadalmi, politikai, gazdasági váltásba valóban belerokkant tömegeken felül ez is szerepet játszott abban, hogy a sok százezer rokkantnyugdíjas országa lettünk (lásd erről szóló "Rokkantság, munkanélküliség, foglalkoztatás" című írásunkat a jobb hasábban).

Több mint két évtizeddel vagyunk a rendszerváltás után, a helyzet azonban még mindig elkeserítő: vagy azért, mert nagyon rossz a lakosság fizikai-mentális állapota, vagy azért, mert még mindig sokan így reagálnak (reagálhatnak) az állástalanságra.

>> a poszt folytatódik