Pénzügyi Szemle online blog

Ha nem dolgoznak elegen, minden nyugdíjrendszer halálra van ítélve. De az idő sürget.

A nyugdíjrendszert át kell alakítani, jelenlegi formájában ugyanis nem fenntartható, és belátható időn belül az egyik legnagyobb nemzetgazdasági, szociális és politikai kihívást fogja jelenteni Magyarországon. Mivel az ország demográfiai válságban is van, így érdemes az átalakítást úgy megtenni, hogy lehetőleg a gyermekvállalást is elősegítse (részletek itt).

Az egyik neuralgikus pont a munka kérdése. Vagyis mi van, ha nincs az országban elég munkalehetőség, és sokan nem tudnak járulékot fizetni? Hogyan várható el, hogy valaki több gyermeket is vállaljon (amire a demográfiai katasztrófa elkerüléséhez szükség lenne), ha nem tud elhelyezkedni? Felelősen gondolkodó szülő vállal-e gyermeket, gyermekeket, ha nem tudja, miből neveli majd fel őket? Mi az etikus magatartás, ha egy anya nem látja biztosítottnak gyermeke jövőjét? (Erről lásd cikkünket "Újra a nyugdíjreformról: félreértések és kényes kérdések" címmel a jobb oldali hasábban.)

A világ szinte valamennyi országában - de a fejlett világban mindenképp - az most az egyik kulcskérdés, hogy vajon honnan lesz gazdasági növekedés. Az ötletek tárháza szinte végtelen, egy lehetséges válasszal pedig az amerikai National Institute on Retirement Security (NIRS) is előállt: meg kell emelni a nyugalmazott közalkalmazottak ellátását.

A közszférából nyugdíjba vonulók érdekképviseleti szervétől ez a tipp talán nem tűnik meglepetésnek, az érvelés már annál inkább: kiszámolták, hogy minden egyes dollár, amivel az amerikai állam megsegíti a volt közalkalmazottakat, 2,37 dollárnyi GDP-t "termel". Ezen logika mentén, ha az állam 1 dollár adót emel és azt nyugdíjemelésre fordítja, azzal nettó 1,37 dollárnyi plusz GDP-t teremt a gazdaságban. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Idővel vagy hatástalanítunk, vagy jön a robbanás.

A fejlett gazdaságokban - Japánban, Nyugat-Európában - komoly fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak az elöregedő népesség és az ezáltal fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek, az igazán aggasztó azonban az, hogy a nem túl távoli jövőben a most még problémamentesnek tűnő feltörekvő világ is hasonló gondokkal fog szembesülni.

A magyar nyugdíjrendszer kapcsán korábbi posztjainkban már írtunk, most az IMF egyik elemzését vizsgáljuk meg, melyben a Valutaalap szakemberei a feltörekvő gazdaságok nyugdíjrendszereit vették górcső alá. (Bővebben lásd "A feltörekvő világot is utolérhetik a nyugdíjgondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eredmények elgondolkodtatóak, a feltörekvő országok ugyanis könnyen az elöregedő népesség, és az elégtelen nyugdíjellátás csapdájába kerülhetnek. Ezek az országok most még fiatalnak számítanak, átlagosan ugyanis mindössze a lakosság 14 százaléka idősebb 65 évnél, ez az arány ugyanakkor 2050-re akár megduplázódhat. Eközben viszont az idősek töredéke részesül nyugdíjellátásban, például az ázsiai feltörekvő országokban mindössze 26 százalék ez az arány.

Csak olyan nyugdíjreformnak van realitása, amely a mostani nyugdíjasokat nem érinti.

A nyugdíjrendszer átalakításának egyik komoly akadálya, hogy jelenleg nagyjából 3 millió nyugdíjas él Magyarországon, ami azt jelenti, hogy egyetlen változtatást sem lehet "átvinni", ha az ellentétes a jelenlegi inaktívak érdekeivel. Egyszerűen ez adódik az önérdekek követéséből, a demokrácia működéséből és a matematikából. Vagy mégsem? (lásd erről szóló írásunkat a jobb hasábban).

Elvi szinten megoldást jelenthet, ha olyan rendszert léptetünk életbe, amely nem vonatkozik a jelenlegi nyugdíjasokra. Nem véletlen, hogy ez volt a szabály az 1997-es, azóta hamvába holt reform esetén is.

A szinglik ne maradjanak nyugdíj nélkül, de kapjanak kevesebbet, mint a gyerekesek.

A múlt héten három posztban körüljártunk egy gondolatkísérletet, amely arról szól, hogy a gyermekszám alapján lenne szükséges differenciálni a nyugdíjakat (a posztokat itt, itt és itt találja meg). A bejegyzések éles vitát váltottak ki, és számos hozzászólást generáltak.

Az eddigi bejegyzések alapvetően egy elvi gondolatmenet elemeinek voltak tekinthetőek, amivel egyet is lehet érteni, illetve természetesen el is lehet utasítani. De még abban az esetben is marad egy fontos kérdés, ha elismerjük, hogy a nyugdíjrendszert nem lehet elválasztani a népesedési, valamint a gyerekvállalási folyamatoktól: hogyan nézne ki mindez a valóságban? (erről lásd írásunkat a jobb hasábban).