Pénzügyi Szemle online blog

Fenntartható nyugdíjrendszerhez több gyerek kell, a szingli életforma így nagyon sokba kerül a társadalomnak. Egy minden bizonnyal sokak szemében provokatív felvetés továbbgondolása.

A nyugdíjrendszerrel kezdeni kell valamit, mert a jelenlegi demográfiai trendek mellett komoly problémáink lesznek pár évtized múlva. A poszt egy elvi felvetéssel foglalkozik, azaz nem kell rögtön pánikba esni. Ez tehát egy gondolatmenet, semmi több. (Ezzel kapcsolatos, "Nyugdíjrendszer és gyermekvállalás" című cikkünket lásd a jobb hasábban.)

A jelenlegi rendszer igazi feszültségpontja, hogy nem ugyanúgy működik a valóságban, mint ahogy a rendszer elvileg fel van építve. Mindenki a saját befizetései alapján kap nyugdíjat (legalábbis nagyjából), ami arra utal, mintha egyféle tőkefedezeti logika érvényesülne, miközben a nyugdíjakat a mindenkori aktívak adják össze (felosztó-kirovó logika). Ellentmondás van tehát a tényleges működés és a rendszer alapvetése között.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a valóság idővel felülírja az elveket (erre azért érdemes felkészülni), akkor a felosztó-kirovó logikának teret kell nyernie a szabályozásban, vagyis a jogosultságok szintjén is. Nézzük meg, mivel járna ez!

Mivel a gyermekeink fizetik a nyugdíjunkat, és amúgy is egyre kevesebben vagyunk, a gyermekvállalás közügy lett.

Végső soron a nagy gazdasági kérdések a társadalom alapszintjén dőlnek el. Vagyis azon, hogy hányan leszünk egy pár év és évtized múlva, illetve akik ebben az országban élnek, milyen tudással rendelkeznek, és olyan dolgokat állítanak-e elő, amiért mások hajlandóak fizetni. Vagyis kiemelkedő jelentősége van a demográfiának és az oktatásnak (lásd cikkünket a jobb hasábban).

Ha a szüleinknek fizetünk, akkor a befizetéseinkből nem adódik, hogy lesz nyugdíjunk.

A nyugdíjrendszer átalakítása nem csak azért nehéz feladat, mert technikailag nehezen parametrizálható, hanem azért is, mert az alapösszefüggésekkel kapcsolatban is sok a félreértés. Az egyik ilyen problémás kérdés az, hogy végső soron kinek fizetjük a járulékot (bővebben lásd "Kinek fizetjük valójában a járulékot?" című cikkünket a jobb hasábban).

Ki gondolná, hogy a korai nyugdíjazás amellett hogy az államkasszát is megterheli, még az egészségre is káros?

Gyakran olvashatunk arról, hogy az európai nyugdíjrendszerek komoly bajban vannak, az elöregedő népesség miatt ugyanis jelen formájukban nem fenntarthatók. Megoldásként általában a nyugdíjkorhatár-emelés kerül szóba, amit ugyanakkor a választópolgárok heves ellenállással fogadnak. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy tanulmány ugyanakkor kimutatta, hogy a későbbi nyugdíjazás egyenesen a választópolgárok érdeke, két okból is. Egyrészt minél többen dolgoznak és minél kevesebben mennek el nyugdíjba, annál több forrás marad a költségvetésben egyéb kiadásokra. Másrészt minél később mennek nyugdíjba a polgárok, annál több megtakarítással rendelkeznek, és ami meglepő, annál jobb egészségi állapotnak örvendenek, azaz a késői nyugdíjazással épphogy növelni tudják várható élettartamukat.

A nyugati világ egyik aggasztó problémája az elöregedő népesség. A folyamat számos kérdést felvet, például felborul-e a nyugdíjrendszer, hogyan növelhető a GDP a népességszám csökkenése mellett, ki fogja törleszteni az adósságokat, és végül: visszaveti-e a részvénypiacokat, ha a nyugdíjba vonulók piacra dobják részvényeiket?

Szakemberek az 1990-es évek részvénypiaci szárnyalását - az amerikai Dow Jones részvényindex 2500 pontról 10 000 pontra emelkedett ebben az időszakban - épp azzal magyarázták, hogy a baby boom generáció, azaz a II. világháború utáni időszakban, konkrétan az 1946 és1964 között születettek éppen ebben az időszakban vásároltak nagy mennyiségben részvényeket, takarékoskodva a nyugdíjas évekre (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).