Pénzügyi Szemle online blog

Mit tehetünk az "akinek pénze van, azt bármit megtehet" típusú beidegződés ellen?

Akinek pénze van, az szinte mindent megkaphat, és szinte mindent megtehet - ez többé-kevésbé egy általános vélekedés, amely a mai kapitalista világra nagyjából igaz is. A kérdésre, mely szerint jól van-e ez így, jó eséllyel mindenki az alapján válaszol, hogy épp mekkora szám villog a bankszámláján. (Bővebben lásd "Pénzért minden megkapható?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, a University of Chicago professzora és az IMF korábbi vezető közgazdásza mindenesetre úgy lája, hogy a fejlett világ vezetőinek valamit tenniük kell, hogy változtassanak a "pénzen mindent meg lehet venni" típusú világnézeten.

Magyarország egy életre megtanulta, hogy devizában rizikós eladósodni. Tehettünk volna azért, hogy a frank bukót megússzuk?

Svájcifrank-hitelek, magyar lakosság tömeges kínai részvénybefektetései 2007-ben, amerikai ingatlanbuborék, az 1630-as évek holland tulipánmániája, de említhetők a középkori boszorkányüldözések is, ezek mind-mind olyan buborékok voltak, amely kezdetben egyre több követőt vonzottak, majd később szépen lassan, avagy - ez a gyakoribb - látványos összeomlással értek véget. (Bővebben lásd "Buborékok, pénzpiacok nélkül is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzügyi, gazdasági vagy társadalmi buborékok rendszerint hasonló recept alapján alakulnak ki. Elindul egy gazdasági/társadalmi folyamat, melynek első nyerteseinek sikertörténete a később érkezők kedvét is meghozzák, akik beszállva tovább fújják a lufit.

Magyarországon gyakran olvashatjuk, hogy bőven van miért aggódnunk nyugdíjügyben, tanulságos, hogy a világ boldogabb felén is recseg-ropog a rendszer.

Az Egyesült Államokban ugyanis az Employee Benefit Research Institute felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 52 százaléka számít arra, pénzügyi szempontból békés és nyugodt nyugdíjas évek várnak rá, miközben 20 éve még 75 százalék volt ez az arány. (Bővebben lásd "Komoly nyugdíjgondok az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

És hogy miért ez az aggodalom? Teresa Ghilarducci, a New School for Social Research közgazdásza kiszámolta, hogy a 2010-ben nyugdíj előtt állók 75 százalékának kevesebb, mint 30 000 dollár - megközelítőleg 7,5 millió forint - pihent a magánnyugdíj-számláján, ami még a magyar árak mellett sem lenne megnyugtató tőke a nyugdíjas évekre, nem hogy az Egyesült Államokban. Ebből az összegből például egy nyugdíjasnak átlagosan napi 5 dollár jutna étkezésre, ami cseppet sem nevezhető megnyugtatónak.

Az elmúlt bő három évtized a gazdagoké és a nagytőkéseké volt az Egyesült Államokban, ami a jelek szerint a szakszervezetek gyengülésével volt összefüggésben.

Korábbi posztjainkban már beszámoltunk néhány érdekességről az amerikai munkaerőpiac kapcsán, például hogy 2010-ben a társadalom leggazdagabb 1 százaléka tette zsebre a teljes amerikai lakosság reáljövedelem növekményének több mint 90 (!) százalékát, továbbá hogy az elmúlt negyven évben a minimálbér reálértékben csökkent, miközben a termelékenység korábban soha nem látott sebességgel emelkedett. (A témáról bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Most egy újabb tanulságos ábrát mutatunk be, melynek tanulsága az, hogy a szakszervezetek számának és erejének csökkenése kéz a kézben jár a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésével.

A grafikonon kékkel a szakszervezeti tagok aránya látható, a piros vonal pedig azt mutatja, hogy a társadalom leggazdagabb 10 százaléka az összes jövedelem hány százalékát teszi zsebre. Jelenleg a gazdagok a jövedelmek közel felét szerzik meg, miközben a szakszervezetek ereje közel 80 éves mélypontra csökkent.

Kisebb mini-pánik söpört végig a pénzpiacokon, miután az amerikai jegybank legutóbbi ülésének jegyzőkönyvéből kiderült, hogy egyáltalán nem biztos a további pénznyomtatás.

Az elv egyszerű, ha a jegybank nem nyomtat több pénzt, akkor nem lesz mit a pénzpiacokra önteni, és nem lesz mi felhajtsa az árfolyamokat. A kérdés ugyanakkor ezen a ponton az, hogy vajon hosszú távon egészséges-e egy gazdasági/részvénypiaci fellendülés, amely abból táplálkozik, hogy a jegybank pénzt nyomtat, és azt beönti a rendszerbe? (Bővebben lásd "A létező legrosszabb, ha fennmarad a pénznyomda" című cikkünket a jobb oldali hasábban)