Pénzügyi Szemle online blog

Mit tegyen az állam a túlságosan nagyra nőtt bankokkal?

A bankszektor korábban soha nem látott mértékben koncentrálódott az USA-ban az elmúlt években, az országban működő összesen 6000 bank közül ugyanis a legnagyobb 5 már a teljes bankszektor eszközállományának felét (!) uralja. (Bővebben lásd "Mi lesz az USA óriásbankjaival?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Azon túl, hogy ezek a pénzintézetek visszaél(het)nek a gazdasági erőfölényükkel, még védett helyzetben is vannak: annyira nagyok ugyanis, hogy egy válság során az állam nem hagyhatja elbukni őket. Békeidőben tehát ezek a pénzintézetek milliárdokat zsebelnek be, ha azonban baj van, akkor az adófizetők pénzéből állítják talpra őket.

Mikor pánikolnánk jobban? Ha napokra elmenne az áram, vagy ha a bankunkban sajnálkozva közölnék: most nem tudunk készpénzt felvenni? Na ugye!

Első ránézésre természetesnek tűnik, hogy a bankautomatából mindig tudunk készpénzt felvenni, a bankfiókban pedig rendben leszámolják elénk az ezreseket, mindez azonban még "békeidőben" sincs mindig így, pénzügyi pánikok alkalmával pedig különösen nincs. (Bővebben lásd "Válság és készpénz(logisztika)" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A görög bankoknál például a pénzügyi válság legnehezebb napjaiban nem volt ritka jelenség, hogy a bankfiókban elfogyott a kiadható készpénz, de emlékezhetünk a Postabank előtt kígyózó sorokra, vagy a válság kirobbanásakor becsődölt brit Northern Rock jelzáloghitelező fiókjai előtt zúgolódó tömegekre.

Úgy csökkentjük a pénzügyi kockázatokat, hogy a valóságban növeljük. És mindez azért, mert hiányoznak az alapvető ismeretek.

Egy friss kutatás a közép-alföldi háztartások pénzügyi kulturáltságát mérte fel, és arra jutott, hogy ebben a körben a konzervatív hozzáállás és a kockázatkerülés a jellemző. De az is kiderült, hogy csak elvileg, mert ez sokszor azzal jár, hogy még nagyobb a vállalt rizikó (a felmérés eredményeit bemutató írásunkat lásd a jobb hasábban).

A felmérés következtetései jó eséllyel általánosíthatók. A vizsgált térség lakosságának fő jövedelemforrása a bér és fizetés, amely az országos átlagnál alacsonyabb, de még így is képesek megtakarításra. Ez azért fontos, mert képződik olyan jövedelem a háztartásokban, amelyet olyan jövedelemtermelő eszközökbe fektethetnének, amelyek idővel nagyobb mértékű bevételként könyvelhetnek el a házi költségvetésben.

Jön a csekkadó, miközben a bankadó is marad, így a bankok a következő években is "segíthetik" a magyar költségvetést. Máshol hogy van ez, mennyit fizetnek a pénzintézetek?

Az Európai Unión belül - mint a gazdaságpolitika oly sok területén - egyelőre nincs egységes álláspont a bankadókkal kapcsolatban, noha eddig 17 ország vezette be valamilyen formában. A bankokra tehát egyre többen és egyre inkább számítanak a közterhek viselésében, a gond csak az, hogy ezeket az adótípusokat az egyes kormányok gyakran igen rövid idő alatt, a nemzeti bankszövetségekkel történő egyeztetések elhagyásával vezetik be. (Bővebben lásd "Banki különadók az Európai Unióban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Irányelvek, javaslatok vannak, az egyes országok azonban a legváltozatosabb módon vetettek ki bank- illetve bankár adókat. A három leggyakoribb bankadó típus a pénzintézetek mérlegtételeire kivetett adók, az ún. Financial Activities Tax (FAT), amely a pénzügyi intézmények eredménye, illetve bizonyos javadalmazások (bérköltségek) alapján kivetett adó lenne, valamint a Financial Transaction Tax (FTT, közismert nevén Tobin-adó), amely a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony (0.01-0,25 %) adót jelenti.

Jobb lenne, ha többet keresnénk? Elégedettebbek lennénk és talán boldogabbak is? Mennyi pénzre mondanánk, hogy elég?

Tetszik, nem tetszik, a mai világban az első számú egyértelmű értékmérő a pénz. Nem véletlen, hogy amikor az ember az első ötéves osztálytalálkozóján leül a régen látott padtársak mellé, az első kérdés ez: Na és mennyit keresel? A későbbi osztálytalálkozókon többnyire az egészség a fő téma, de a karrierépítés elején mindenképp az anyagiak kerülnek a középpontba. (Bővebben lásd "Nobel-díj esélyesek 2012: Angus S. Deaton és Anthony Barnes Atkinson" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De vajon mire elég a pénz, és mire elég a még több pénz? Elégedettek leszünk, ha többet keresünk? Vagy boldogok is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egyik legfrissebb tanulmányában a téma Nobel-díjra is esélyesnek tartott professzora, Angus Deaton.