Pénzügyi Szemle online blog

Mivel a gyermekeink fizetik a nyugdíjunkat, és amúgy is egyre kevesebben vagyunk, a gyermekvállalás közügy lett.

Végső soron a nagy gazdasági kérdések a társadalom alapszintjén dőlnek el. Vagyis azon, hogy hányan leszünk egy pár év és évtized múlva, illetve akik ebben az országban élnek, milyen tudással rendelkeznek, és olyan dolgokat állítanak-e elő, amiért mások hajlandóak fizetni. Vagyis kiemelkedő jelentősége van a demográfiának és az oktatásnak (lásd cikkünket a jobb hasábban).

Ki gondolná, hogy a korai nyugdíjazás amellett hogy az államkasszát is megterheli, még az egészségre is káros?

Gyakran olvashatunk arról, hogy az európai nyugdíjrendszerek komoly bajban vannak, az elöregedő népesség miatt ugyanis jelen formájukban nem fenntarthatók. Megoldásként általában a nyugdíjkorhatár-emelés kerül szóba, amit ugyanakkor a választópolgárok heves ellenállással fogadnak. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy tanulmány ugyanakkor kimutatta, hogy a későbbi nyugdíjazás egyenesen a választópolgárok érdeke, két okból is. Egyrészt minél többen dolgoznak és minél kevesebben mennek el nyugdíjba, annál több forrás marad a költségvetésben egyéb kiadásokra. Másrészt minél később mennek nyugdíjba a polgárok, annál több megtakarítással rendelkeznek, és ami meglepő, annál jobb egészségi állapotnak örvendenek, azaz a késői nyugdíjazással épphogy növelni tudják várható élettartamukat.

Kevés annyira aktuális nemzetközi gazdasági-politikai kérdés van ma Magyarországon, mint a nemzetközi pénzügyi intézmények helye, szerepe, feladata, felelőssége, jogosítványa. A jelek szerint ugyanis egyelőre nagyon nem mindegy Magyarországnak, hogy merre fejlődik például a Nemzetközi Valutaalap.

A nemzetközi pénzügyi rendszer nagy átalakulásban van. Ez a transzformáció nem ma kezdődött, hanem talán bő tíz évvel ezelőtt, amikor a dél-kelet ázsiai válságot sokan a nemzetközi pénzügyi intézmények, illetve ezen körön belül is elsősorban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyakába varrták. Feltehetően ez amúgy nem volt teljesen indokolatlan.

Annál mélyebb a gazdasági visszaesés és annál lassabb az azt követő felépülés, minél több hitelt osztottak ki a bankok a krízist megelőző években. A szomorú tény az, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás előtt a bankok igencsak bőkezűen szórták a hiteleket Európában, az Egyesült Államokban és Magyarországon is.

"A buborékok kipukkanása hitelszűkülést, eszközfelszámolást, deflációt és vagyoncsökkenést okoz, amelynek arányai olykor katasztrofális méreteket ölthetnek." - írja Soros György "A 2008-as összeomlás és következményei" című könyvében. A legendás spekuláns hangsúlyozza, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás lezárt egy ún. szuperciklust, melynek során a világgazdaság motorja az amerikai fogyasztó volt, a növekedés pedig alapvetően a hitelexpanzióra, azaz az egyre olcsóbb hitelekből megvalósított fogyasztásra épült.

Százezrével ontják évente a világ egyetemei a közgazdászokat, mégsem volt közülük szinte egy sem, aki előre tudta volna jelezni a mostani válságot. Sőt: nem, hogy a kiutat nem látni, de azzal is gondja van a közgazdászoknak, hogy leírják, mi is töténik jelenleg a gazdaságban. Mit lehetne válaszolni II. Erzsébetnek?

A 2012-es évet is alapjaiban meghatározó gazdasági válság 2007 végén, 2008 elején robbant ki. II. Erzsébet angol királynő 2008 novemberében ellátogatott a neves London School of Economics-ra (LSE), hogy felavassa a 71 millió fontos költséggel átadott új oktatási központot. A királynő egyszer csak odafordult Luis Garicanóhoz, az LSE kutatási igazgatójához és megkérdezte: miképp lehetséges, hogy senki nem látta előre a válságot?