Pénzügyi Szemle online blog

Elkerülhetők lennének a válságok, ha szigorú szabályokat írnánk elő a bankoknak, és ezeket a szabályokat be is tartatnánk?

"Minél kevésbé szól bele az állam a gazdaság működésébe, és minél szabadabb kezet kap a piac, a rendszer annál hatékonyabb lesz." - gyakran hallani ezt az összefüggést, a pénzügyi válságot látva azonban az embernek kétségei támadhatnak. A pénzügyi rendszerben például egészen biztosan nem válik be az "adjunk szabad kezet a piacnak" hozzáállás, mint ahogyan természetesen a túlzott állami regula sem lehet hatékony. (Bővebben lásd "Az amerikai pénzügyi szabályozás története" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A megoldás az arany középút lehet, azaz hogy egészséges központi játékszabályok között hagyjuk szabadon mozogni a piaci szereplőket. Így remélhetőleg nem fog évente összeomlani a rendszer, és a fölöslegesen túlszigorított szabályok sem kötik gúzsba az egyes szereplőket. A kérdés már csak az, hogy ezek a játékszabályok mennyire legyenek szigorúak, és hogy a gazdasági helyzet javulásával hogyan tartható fenn a bankok számára fölöslegesnek tűnő szigor.

Nem lehet olcsó hitelekkel kiegyenlíteni a társadalmon belüli jövedelmi különbségeket.

A társadalmon belül jelentősek a jövedelmi különbségek, a gazdagok nagyon gazdagok, a középrétegek jövedelme inkább stagnál. Jó lenne a választásokat megnyerni, felpörgetni a fogyasztást és a lakásépítéseket, hogy munkahelyteremtés és GDP-növekedés legyen, és mindezt úgy, hogy lehetőleg a gazdagokat ne adóztassuk, mert azért azt mégse illik. Kérdés, hogy miként oldható meg a feladvány, természetesen minél egyszerűbben. (Bővebben lásd "Jövedelmi különbség, mint a válság kiváltó oka" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A választ az USA gazdasági vezetőinek kellett megtalálniuk nem sokkal az ezredfordulót követően, és minthogy a világ egyik legkreatívabb közgazdász csapatáról van szó, nem is okoztak csalódást. Azt ugyanakkor nem vették számításba, hogy a remek ötlet alig több mint fél évtizeddel később romba fogja dönteni a világgazdaságot.

Minél fejlettebb egy adott országban az oktatás és az egészségügy, annál könnyebb kitörni a szegénységből, és felnőttként boldog, kiegyensúlyozott életet élni.

Minél okosabb, képzettebb és egészségesebb egy társadalom, a vállalatoknak annál inkább megéri beruházni, annál több lesz a munkahely és az innováció, annál jobbak a fizetések és gazdagabbak az emberek. Ez a gondolatmentet talán túlságosan is leegyszerűsítő, az mindenesetre tény, hogy az egyik legjobban megtérülő hosszú távú befektetés az oktatás és az egészségügy, melyek fejlesztésével a jövő felnőttjei okosabbak, egészségesebbek, és így produktívabban lehetnek. (Bővebben lásd "Így lehet kitörni a szegénységből" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy egy diplomás, jól táplált és egészséges huszonéves jobb esélyekkel vág neki a felnőtt életnek és a munkaerőpiacnak, mint aki éppen hogy túljutott az elemi nyolc osztályon. Ezek az esélyek a legtöbb országban generációról generációra öröklődnek, azaz akinek a szülei szegények, képzetlenek és betegesek, annak rendkívül nehéz kitörnie, sőt gyakran az egymást követő generációk egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Az elszálló törlesztőrészletek ellenére a magyar lakosság foggal-körömmel ragaszkodik a hitellel terhelt otthonához, míg az autót könnyen veszni hagyja. Csak a pénzügyekhez értenénk jobban.

A pénzügyi kultúra megfelelő szintje elengedhetetlen feltétele a társadalom megfelelő működésének, ha ugyanis a lakosság úgy általában nem ért a pénzügyekhez, és a hitelfelvételek során rossz döntéseket hoz, az a teljes gazdaságot romba döntheti. (Bővebben lásd "A pénzügyi kultúra megjelenése makrogazdasági szinten" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Magyarországon épp ez volt a helyzet a válságot megelőző hitelboom idején, a devizahitelt felvevők egy jelentős része ugyanis nem volt tisztában a választott hiteltermék kockázataival, továbbá elmulasztott házi költségvetést készíteni, azaz nem kalkulált a kamatok és a törlesztőrészletek esetleges emelkedésével - derül ki a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányból. Ha a hitelfelvevők mindezt megtették volna, akkor most jóval kevesebb gondot okoznának a bedőlt hitelek, mind a lakosság, mind a bankok, mind az állam számára.

Nem csak azért sétáltunk a devizahitelek csapdájába, mert nem számoltunk, hanem azért is, mert jól esett.

Nem tudunk bánni a pénzzel - Magyarország jelenkori problémáinak egy jelentős része (devizahitelezés) erre vezethető vissza. Logikus válasznak tűnik, hogy ez abból adódik, hogy nincsenek meg a szükséges ismereteink, de ne felejtsük el: döntéseinkben legalább annyira fontosak az érzelmek, mint az ész. (Bővebben lásd "Mindennapi érzelmeink és pénzügyeink" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Márpedig a pénzügyek sem mentesek az érzelmektől - sőt! A pénzhez pozitív és negatív érzelmek is kapcsolódhatnak. Hisz a pénz függetlenség, különlegesség, és kulcs, aminek segítségével a vágyott csoportok és társaságok tagjaivá válhatunk, de megtestesítheti a gonoszt is, a pénz ugyanis kapzsiság, önzés, anyagiasság és felületesség is lehet egyesek szemében.