Pénzügyi Szemle online blog

Ha megkapom az állást, vagy nyerek egymilliót, akkor boldogabb leszek, vagy "csak" elégedetten hajtom álomra a fejem? Mennyit jelent a pénz és van-e olyan, hogy elég?

Az első számú és legfontosabb gazdasági mutatóként a GDP-t és annak növekedési ütemét szokás tekinteni, azaz a kapitalista gazdaságokban van egy feltételezés, mely szerint annál jobb nekünk, minél több pénzt keresünk. Ez az alapvetés azonban nagyon úgy tűnik, hogy gyenge lábakon áll. (Bővebben lásd "Boldoggá vagy elégedetté tesz a több pénz?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Elégedettség és a jövedelem közötti összefüggés

A National Bureau of Economic Research kutatóintézet közgazdászai ugyanis kimutatták, hogy bár az elégedettség érzet valóban egyenes arányban növekszik a gazdagsággal, a boldogság érzet szinte semmilyen összefüggésben nincs a pénzzel. Ha tehát több pénzt keresünk, vagy nagyon magas a GDP, azzal bár elégedettek lehetünk, de boldogok semmiképp (Richard Easterlin közgazdász 1974-ben írt először erről a jelenségről).

Kutyaszorítóba került az amerikai jegybank: ha túl gyorsan vonja ki a pénzt a rendszerből, akkor összeomolhat a gazdaság, ha túl lassan, akkor veszélyes buborékok alakulnak ki a pénzpiacokon.

Nincs jó megoldás az Egyesült Államokban, a jegybanknak ugyanakkor hamarosan döntenie kell, hogy melyik utat választja. A Fed még a válság kezdetén vitte le az alapkamatot 0 százalék közelébe, és korábban azt ígérte, hogy egészen addig ott is tartja, míg nem csökken megnyugtató szintre - mondjuk 6,5 százalék alá - a munkanélküliségi ráta. Erre a legfrissebb előrejelzések szerint egészen 2015-ig várni kell… (Bővebben lásd "Veszélyes választás előtt az amerikai Fed" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Emellett három körben több ezer milliárd dollárnyi friss pénzt nyomott a rendszerbe, ezek a pénzek ugyanakkor nem a termelő gazdaságba áramlottak, hanem a pénzpiacokra, ahol szépen lassan újabb veszélyes buborékokat kezdtek fújni. Ezeket a pénzeket ki kell(ene) vonni - és ezzel párhuzamosan emelni az alapkamaton -, ha azonban a Fed túl gyorsan lép, akkor recesszióba taszíthatja a gazdaságot, viszont ha túl lassan, akkor a kint keringő pénzek által fújt buborékok kirobbanthatnak akár egy újabb összeomlást és pénzügyi válságot is.

Kit izgat, hogy recseg-ropog az eurózóna, sokkal gazdagabbak vagyunk, mint 200 éve.

Ha kinyitjuk a napi gazdasági sajtót, szinte kizárólag aggasztó híreket olvashatunk: válságban az eurózóna, jönnek az újabb megszorítások, csúcsra ugrott a munkanélküliség. Ha csak a szalagcímeket olvasnánk, azt hihetnénk, hogy az emberiség történelmének legsötétebb éveiben járunk, az igazság azonban az, hogy - legalábbis a nyugati világban - történelmi léptékkel mérve soha nem volt még akkora gazdagság, mint most. (Bővebben lásd "A gazdaságtörténet legfontosabb grafikonja" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Egy főre jutó GDP alakulása

Az Egyesült Államokban például az elmúlt két évszázadban az egy főre jutó átlagos jövedelem 2000 dollárról évi 50 000 dollár közelébe emelkedett reálértéken, azaz az infláció hatását kiszűrve. Az átlagos amerikai tehát ma közel 25-ször annyi terméket vásárolhat, mint 200 évvel ezelőtt, ami hihetetlennek tűnő fejlődést jelent (a grafikon tanulsága alapján az 1000 évvel ezelőtti reáljövedelmekhez képest még szembetűnőbb a gazdagodás).

Lezárult egy korszak és ideje lenne kiosztani a cég közel 145 milliárd dolláros aranytartalékát, vagy jönnek még új dobások, melyek forradalmasítják a technológiai iparágat?

Az Apple az elmúlt évtizedben a szemünk előtt vált botladozó nagyvállaltból üstökösként emelkedő - és a történelem során az első 1000 milliárd dollár piaci értékű - szupercéggé, majd veszítette el első emberét, és keveredett bele egy öldöklő konkurenciaharcba, melyből nagyon úgy tűnik, hogy nem jöhet ki győztesként. (Bővebben lásd "Fiskális stimulus és az Apple 100 milliárdja" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Korai lenne még természetesen temetni az elmúlt évtized vitathatatlanul legsikeresebb vállalkozását, Mark Roe, a Harvard professzora ugyanakkor arra számít, hogy az Apple a vállalatok tipikus életpályáját befutva egy ötletekkel/ígéretekkel teli és gyorsan növekvő vállalatból - ezeknek a cégeknek tipikusan több az ötletük, mint a pénzük - átváltozik egy jóval kevésbé izgalmas, ámde továbbra is stabilan nyereséges mamutcéggé.

A politikai vállveregetésre hajtó közgazdászokat meg kell fegyelmezni, különben megy a szakma a levesbe.

Komoly büntetést kellene kiszabni, ha egy közgazdász nem tartja be a szakmai előírásokat, és félrevezető, nem megalapozott kijelentéseket tesz politikai érdekből - ezt javasolja Mark Thoma, az oregoni egyetem közgazdásza. A büntetés milyenségéről nem szól a professzor, de leginkább valamilyen szakmai jellegű, publikációkat érintő szankcióra kell gondolni. (Bővebben lásd "Így állhatna talpra a közgazdász szakma" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Thoma szerint a makrogazdasági elemzés elég nagy bajban van, és ideje lenne konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy a szakma vissza tudja nyerni a válságban, illetve a válsággal kapcsolatban elvesztett hitelességét. Kétségtelen, hogy a makroközgazdászok nem túl jó időszakon vannak túl: nem sikerült a válságot előre jelezni, a Reinhart-Rogoff baki pedig arra utal, hogy a válságkezelést is félrevitte egy komoly szakmai bakisorozat.