Pénzügyi Szemle online blog

Megvan a hosszú távú megoldás az eurózóna bajaira: a német áraknak és béreknek a spanyolénál gyorsabb ütemben kell nőniük.

Az eurózóna jelenleg számos problémával küzd, melyek többsége arra vezethető vissza, hogy az azonos pénzt használó országok az elmúlt 10 évben más-más fejlődési utat követtek. A spanyol árak és bérek például gyorsabb ütemben nőttek mint a német mutatók, ami oda vezetett, hogy a spanyol gazdaság ma már nem hatékony, és így nem tud versenyezni a némettel. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A különbségeknek így vagy úgy de ki kell egyenlítődniük. Minthogy az országok ugyanazt a pénzt használják, a spanyol deviza leértékelése nem képzelhető el - ez lenne a gyors megoldás -, így nem marad más út, mint hogy a német árak és bérek a következő években a spanyolénál gyorsabb ütemben emelkedjenek. Lényegében ugyanazt a folyamatot kell végigjárni, mint az elmúlt tíz évben, csak ellenkező előjellel.

Az európai adósságválság legnagyobb nyertesei az uzsorások, a benzinhamisítók, az adócsalók, azaz a maffia.

A 2006 óta rendőri védelem alatt élő Roberto Saviano több példát is hoz a fenti állítás alátámasztására. Görögországban a banki hitelezés befagyásával felértékelődött az uzsorások szerepe, a Reuters adatai szerint a dél-európai válságállamban ez az iparág évi 5-10 milliárd eurós üzletet jelent. (Bővebben lásd "Bomba üzlet a bűnözés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kamatláb 60 százalék körüli, de Thessalonikiben heti 15 százalékos kamatokra is volt példa - a haszonélvezők pedig balkáni, illetve kelet-európai bűnbandák. Görögországban a maffia uralja a benzinbizniszt is, hamisított üzemanyagokból évi 3 milliárd euró folyik be illegális számlákra.

A jelek szerint Jürgenek, Hansok és Sabinék döntik majd el, mi lesz az EU-val.

Összhangba hozható-e a német alkotmány az európai integráció folytatásával és mélyítésével? - ez jelenleg az egyik legfontosabb kérdés az EU jövőjével kapcsolatban. A német alkotmánybíróság szeptemberben dönt arról, hogy az európai stabilitási mechanizmus megfelel-e a német alaptörvénynek, de az Európai Unió legnagyobb nettó befizető államában immár befolyásos körök is azt kezdeményezik, hogy népszavazás döntsön a fenti kérdésekről, azaz végső soron az Európai Unió jövőjéről. (Bővebben lásd "Népszavazás vár Németországra?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Bruegel összeállítása szerint 2012 júliusában Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter vetette fel, hogy az európai integráció további mélyítése új alkotmány kíván Németországtól, és erről pár éven belül a népnek kell majd döntenie.

Horst Seehofer bajor miniszterelnök szerint három területen kell kikérni a nép véleményét: a nemzetállami jogok Brüsszelre ruházásával, az EU további bővítésével, illetve a német adófizetői pénzek egyéb államok megmentésére való fordításával kapcsolatban.

Szeptember 6-án összeülnek az európai jegybankárok, és nagyon úgy fest, hogy most már tényleg valami komolyat kell letenniük az asztalra.

Az európai jegybank nélkül nem lehet megoldani a jelen válságot, Frankfurtnak pedig három szinten is jelesre kell vizsgáznia a szeptember 6-án esedékes ülésén - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az EKB nélkül nincs megoldás" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzügyi szakíró szerint a legfontosabb, hogy lehűtsék az eurózóna felbomlására vonatkozó piaci várakozásokat és spekulációkat - és itt nem Görögországról, hanem Olaszországról és Spanyolországról van már szó. "A Greek departure is different" - fogalmaz sokat sejtetően Münchau.

Így utólag teljesen egyértelműnek tűnik, hogy miért tört ki, és miért vált ilyen pusztítóvá a pénzügyi válság. Kérdésként felmerül, hogy akkor előre miért nem lehetett sejteni a bajt, és miért nem lehetet megtenni a szükséges lépéseket.

A kérdésfelvetés természetesen jókora naivitást tükröz, különösen annak fényében, hogy az elmúlt bő 200 évben mintegy 250 esetben került sor államcsődre a világ valamely országában. Csak az Egyesült Államokban az 1982-1992 közötti évtizedben 2270 bank ment csődbe. A számokból is világosan látszik, hogy az emberiség valahogy nem akar tanulni a hibákból, és hiába a modern technológia, a szuperszámítógépek, az internet, a Nobel-díjas közgazdászok, a válságok időről-időre padlóra küldik a gazdaságokat. (Bővebben lásd "A Nobel-díjas közgazdász sem tévedhetetlen" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jó hír az, hogy eddig egyetlen válság sem hozott "világvégét", a rossz hír az, hogy a jövőben sem fogjuk tudni megakadályozni a krízisek kirobbanását.