Pénzügyi Szemle online blog

Alig telt el néhány nap a június 28-29-ei EU-csúcs óta, és a friss hírek máris arról szólnak, hogy az európaiak nem akarnak egymáson segíteni, akkor már inkább veszni hagynák az eurót.

Az EU-csúcson a vezető európai politikusok ígéretes válságkezelő tervet állítottak össze - bankunió alapjainak letétele, gazdaságösztönző csomag, olasz/spanyol kötvénypiacok megtámasztása, bankok feltőkésítése -, a finn pénzügyminiszter ugyanakkor már pénteken jelezte, hogy Finnország inkább kilép az euróövezetből, mintsem hogy kezességet vállaljon más eurózóna tagországok adósságáért. Később kiderült, hogy Hollandia sem járul hozzá ahhoz, hogy az eurózóna mentőalapja, az EFSF/ESM spanyol és olasz állampapírokat vásároljon. (Bővebben lásd "Bankunió: legyen, vagy ne legyen?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ha ez nem lenne elég, több mint 150 német közgazdász - a legismertebb szakemberek vezetésével - felszólította Angela Merkel kancellárasszonyt, hogy az EU-csúcson vállaltakkal szembe menve ne támogassa az európai bankuniót.

Az EU vezetői olyan megállapodást kötöttek, aminek semmi realitása.

Húsz évig tartó válságnak néz elébe Európa, legalábbis Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája szerint. Münchau ezt arra alapozza, hogy szerinte a legutóbbi európai uniós csúcsértekezleten született megoldási javaslat egy jelentős lépés volt - csak éppen a rossz irányba ("Az eurózóna válsága 20 évig fog tartani" című írását lásd a jobb oldali hasábban).

A publicista logikusan érvel. A csúcson ugyanis abban állapodtak meg az európai vezetők, hogy lesz közös bankfeltőkésítés, de csak akkor, ha tető alá hozzák a bankuniót. Annyi csupán a baj, hogy a Bundesbank már egyértelművé tette, hogy ez utóbbi csakis politikai unió esetén reális lehetőség, ami pedig jelen állás szerint messze van a megvalósulásra esélyes projektek halmazától. Vagyis rendezkedjünk be egy még húsz évig tartó krízisre!

Az eurózóna adósságválsága szépen sorban szedi áldozatait, a célkeresztbe kerülő soron következő célpont Szlovénia.

A görög-portugál-ír-spanyol-ciprusi mentőcsomagokat követően az euróválság hatodik mentésre váró tagja Szlovénia lehet, miután az ország az ír/spanyol forgatókönyvhöz hasonlóan egy re súlyosabb bank- és ingatlanpiaci válságba süllyed. (Bővebben lásd "Szlovéniát is menteni kell?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eurózónához 2007-ben vérmes reményekkel csatlakozó ország látványos ingatlanpiaci boomot élt meg 2005 és 2008 között, az ingatlanárak ezen időszak alatt közel 60 százalékkal emelkedtek, a bankok két kézzel szórták a hiteleket, az életszínvonal pedig már az EU átlagát közelítette. A fellendülést elsősorban külföldi hitelekből finanszírozták, mindez azonban nem okozott gondot egészen addig, míg a pénzcsapok el nem záródtak.

2008-ban beütött a krach, az ingatlanárak visszaestek, az építőipar mára harmadára esett, a nem teljesítő banki hitelek száma hirtelen megugrott, az ország pedig a GDP 10 százalékát felemésztő recesszióba süllyedt.

Európa előtt még hosszú az út, az USA nem süllyed recesszióba, Kína fölött azonban gyűlnek a fellegek a Harvard professzora szerint.

Az eurózóna a hétvégi EU-csúcson vásárolt magának némi időt, ami remélhetőleg elegendő lehet ahhoz, hogy elkerülje a szétesést és a gazdasági káoszt. Kenneth Rogoff, a Harvard University professzora szerint az európai vezetők jó irányba tettek lépéseket, a bankunió, a gazdaságélénkítés, a kötvénypiaci stabilizáció, a közös bankfelügyelet és a bankok központi alapból történő feltőkésítése mind-mind olyan lépés, ami szükséges az eurózóna stabilitásához. (Bővebben lásd "Jó irányba indult Európa, bajba kerülhet Kína" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az út azonban még rendkívül hosszú - fejti ki a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban -, Európa vezetőinek pedig további kemény csatákat kell majd megvívniuk egymással és a pénzpiacokkal, mielőtt az eurózóna stabilizálódna. Ebben a csatában lesznek áldozatok, Görögországra például a Harvard professzora szerint további "szenvedés" vár, melynek végén akár ismét csődöt jelenthet a hellén állam.

Spanyolország az euró miatt került szorult helyzetbe?

"A bajban lévő eurózóna tagállamok a válság előtt felelőtlenül túlköltekeztek, saját maguknak köszönhetik a bajt, így a problémákat oldják meg maguk" - kisarkítva nagyjából így foglalható össze a német álláspont az európai válságkezelés kapcsán.

A félreértés ott van, hogy ez a gondolatmenet - legalábbis Martin Wolf, a népszerű publicista szerint - alapvetően téves. A spanyol költségvetés ugyanis a válság kirobbanása, azaz 2008 előtt éveken keresztül többletet mutatott, az államadóság pedig stabil csökkenő pályán mozgott, sőt a GDP-hez viszonyított 35-40 százalékkal fele akkora volt, mint a német adóság.

A spanyol közpénzügyek tehát látszólag kifogástalan állapotban voltak, só sem volt tehát felelőtlen állami költekezésről. (Bővebben lásd "Az eurón bukott meg Spanyolország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)