A közgazdaságtan elsőre talán bonyolultnak tűnik, pedig valójában nagyon nem az, főleg ha valaki a jövő helyett a múltba tekint.

Nincs új a Nap alatt, a jelen gazdaságpolitikai dilemmái ugyanilyen fejtörést okoztak az elmúlt évszázadok, sőt évezredek gazdasági vezetőinek is. Nincs más dolgunk, mint megvizsgálni, hogy a múltban a hasonló problémákat milyen módszerekkel próbálták kezelni, és ezek közül a módszerek közül melyek voltak azok, amik működtek. (Bővebben lásd "Ami ott nem működött, az itt se fog" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jelen válságot szokás az 1929-33-as krízishez hasonlítani, ahol ugyancsak egy korábbi boom végéhez ért a világ, gyors összeomlással, majd elhúzódó recesszióval, munkanélküliséggel, bankcsődökkel, kezelhetetlennek tűnő adósságokkal. Az akkori „válságkezelés” nagyban hasonlított a jelenlegi európai próbálkozásokra, azzal a különbséggel, hogy az 1929-33-as válság során az USA vezetése viszonylag hamar rájött, hogy rossz úton jár.

Egészen 1933-ig ugyanis úgy gondolták, hogy először a költségvetést kell rendbe tenni, és utána minden jó lesz. A központi kormányzat elzárkózott az élénkítéstől, sőt néhány kezdeti próbálkozástól eltekintve a jegybank sem indította be a pénzpumpát. A recesszió egyre csak mélyült, a defláció erősödött, a munkanélküliség nőtt.

Az ördögi kört végül a John Maynard Keynes tanácsait követő Franklin D. Roosevelt törte meg, aki felismerte, hogy az államnak kell megadnia a kezdőlökést a gazdaságnak, kerül amibe kerül. Az állami élénkítő programok, a beruházások ösztönzése és a jegybanki stimulus végül elindította az USA gazdaságát a növekedés útján, ehhez azonban az kellett, hogy a fél évtizednyi szenvedést követően a választók megvonják bizalmukat az addig regnáló, a költségvetés kiegyensúlyozására törekvő kormányzattól.

A változást tehát végül is a választók kényszerítették ki, az új vezetés pedig felismerte, hogy az addig követett út téves, és elindította az országot egy másik, kezdetben talán kicsit ismeretlen ösvényen. A közgazdaságtanban az események időről időre ismétlik önmagukat, nem lenne meglepő, ha 80 évvel később Európa is hasonló utat járna be…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Milliókat vágtak zsebre a bankárok

Utánozzuk a németeket!

Nem segítek! Inkább vesszen az euró!

Még húsz év válság

A munkanélküliség csapdájában

Ki lesz a következő áldozat?