Pénzügyi Szemle online blog

Rafinált átutalások, a szabályok eltéréseinek kihasználása, fiktív cégek létrehozása teszi lehetővé, hogy a nagy cégek a kelleténél kevesebbet fizessenek a közösbe.

A pénzügyek globalizáltak, a hatóságok nem - talán ez a jelen kor egyik legnagyobb kihívása szabályozási szempontból, az adóelkerülés ugyanis ma már szinte alapelvárás egy nemzetközi szinten működő cég vezetésével kapcsolatban.

Az közszájon forog, hogy a nagy cégek "kiviszik a pénzt", hogy ne adózzanak, de hogy ezt miképp teszik, azzal kapcsolatban már viszonylag nagy a homály. Milyen interakció van a nemzeti adórendszerek között? Ennek a kereskedelem és a beruházás-ösztönzés szempontjából is nagy a jelentősége, de ezen felül fontos azért is, hogy el lehessen kerülni a jövedelmek adózásból való kibújását (lásd erről szóló cikkünket a jobb hasábban).

Ha valóban segíteni akarunk a szegényeken, akkor tiszta vizet és szúnyoghálót adjunk, és felejtsük el a laptopokat és a fair-trade kávét.

Nem csak gazdasági, hanem társadalmi szinten is globalizálódott a világ. Az Északi félteke tehetős polgárai szívesen adakoznak a szenvedő Délnek, természetesen az a legjobb, ha ehhez nem kell különösképp módosítani a mindennapi szokásaikon.

A szegények megsegítésére manapság számos lehetőség kínálkozik, már csak az a kérdés, hogy vajon melyik a leghatékonyabb, a legeredményesebb és a leghasznosabb. Úgy fest, hogy bizonyosan nem a fair-trade kávé szürcsölgetése, és nem is a szegény gyerekek laptoppal való ellátása (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban).

Nagyon nem mindegy, melyik közgazdász-csapatnak hisznek a politikusok, a javasolt kúrák ugyanis teljesen eltérnek egymástól, és mindenki csak tippelhet, melyik a helyes.

A közgazdászok mindig hajlamosak voltak egymás tantételeit totális tévedésnek minősíteni, de olyat már rég lehetett látni, amit manapság. A világ nagy gazdasági centrumai ugyanis mind évtizedek óta nem tapasztalt nehézségekkel állnak szemben, a szakértők pedig egymással teljesen ellentétes recepteket javasolnak ezek leküzdésére (ezzel kapcsolatos cikkünket lásd a jobb hasábban).

Olyan kardinális kérdésekben nincs egyetértés, mint hogy megszorítani, vagy épp ellenkezőleg, élénkíteni kell a kormányoknak? Hogy meddig maradjanak fenn az alacsony alapkamatok? Hogy érdemes-e együtt tartani az eurózónát, vagy sem? Vagy egy nagyon konkrét esetet kiemelve: hogy Görögországnak maradnia kell-e az eurótérségben, vagy elhagynia azt?

Alig telt el néhány hét azóta, hogy az újságok címoldala roskadozott a "Mikor megy csődbe az eurózóna?" típusú címektől. De vajon valóban van ok a pánikra az európai költségvetési hiányokkal és államadósságokkal kapcsolatban?

A kérdés természetesen megosztja a közgazdász társadalmat - ahány ház, annyi vélemény -, mint ahogyan a pénzpiacok és a média is hajlamos felnagyítani a problémákat, nehezítve ezzel a tisztánlátást.

De! A tények azt mutatják, hogy a teljes eurózóna vonatkozásában mind a költségvetési hiány, mind az államadósság esetében van ok az optimizmusra (lásd cikkünket a jobb oldali hasában), a folyamatok ugyanis az időről-időre kirobbanó piaci pánikok ellenére kedvező irányba haladnak.

A gazdasági válság során a költségvetési hiány valóságos szitokszóvá vált, szinte naponta olvasunk arról, hogy a kormányoknak csökkenteniük kell a deficitet, és fenntartható pályára állítani a költségvetést. De vajon van különbség deficit és deficit között?

Egy érdekes elmélet szerint, ha a kormány a költségvetés hiányából a fogyasztást ösztönzi - például nyugdíjat, fizetést, segélyeket oszt/emel - az "rossz deficit", ellenben ha beruház, az "jó" deficit - mutat rá Robert Skidelsky, a Warwick University professzora. (Lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)