Pénzügyi Szemle online blog

Elképzelhető, ahogy az amerikai jegybank pont a válságkezelő intézkedésekkel teszi le a következő összeomlás alapjait?

A gazdaság működésébe történő súlyos és tartós beavatkozás gyakran olyan mértékű egyensúlytalanságok kialakulásához vezet, aminek nem is lehet más a vége, mint egy jókora összeomlás. Nincs ez másként a válságkezelő intézkedésekkel sem, melyek rövid távon fellélegzést hoznak, hosszú távon azonban nem ritkán megágyaznak egy még súlyosabb krízisnek. (Bővebben lásd "A válságkezelés sodorhatja bajba az USA gazdaságát" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Gyors példa: a 2000-2001-es válságra válaszul az amerikai jegybank 1,0 százalékra csökkentette az alapkamatot, amely lépéssel egyfelől segített talpra állítani a gazdaságot, másfelől azonban letette az ingatlanpiaci buborék alapjait. Az olcsó hitelnek köszönhetően ugyanis felpörgött a jelzálog- és ingatlanpiac, aminek eredményeként a lakásárak 2003 és 2006 között átlagosan mintegy 50 százalékkal emelkedtek.

Ez magától senkinek nem jutna eszébe, pedig az euró is ezért van bajban a Harvard professzora szerint.

Az euró bajban van, és Paul Krugman után újabb híres közgazdász próbálja könnyen érthetően elmagyarázni, hogy mi is a gond valójában (és arról nem is beszélnek, hogy a negatÍv sokkhatások a régiót és azon belül is Magyarországot sújtják csak igazán - erről lásd írásunkat a jobb hasábban).

Íme. Házasodni készül egy párocska, de vonakodnak megtenni a nagy lépést. Úgy döntenek, hogy egyfajta felvezetésként közös bankszámlát nyitnak. Minden jól megy, majd a jobb banki kondíciók és egyéb személyes okok miatt meghívják a testvéreiket is, hogy csatlakozzanak a közös számlához.

A két testvérpár közös számlájával nincs is semmi baj, a bank pedig további csatlakozók és nagyobb számla összeg esetén további kedvezményeket ígér - így megszületik a nagy ötlet, hogy bár kevésbé vannak közeli kapcsolatban, de meghívják az unokatestvéreket is. Na, ekkor kezdődnek a bajok.

A kínai bankok összesített profitja tavaly 160 milliárd dollárra nőtt, ami már Peking illetékesei szerint is túl sok. A gond természetesen nem a nyereség mértékéből adódik, hanem abból, hogy ezt a profitot nagyrészt a kínai lakosság kárára zsebelték be a pénzintézetek.

Kínában ugyanis a bankbetétek kamatait maximálják, azaz a bankok rendkívül olcsón jutnak forráshoz - a megtakarítási ráta egyébiránt magas az országban, azaz a lakosság még az alacsony kamatok mellett is bankba teszi a pénzt -, sokkal olcsóbban, mintha a nemzetközi pénzpiacon vennének fel hitelt. (Bővebben lásd "Túlzottan nyereségesek a kínai bankok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kisebb mini-pánik söpört végig a pénzpiacokon, miután az amerikai jegybank legutóbbi ülésének jegyzőkönyvéből kiderült, hogy egyáltalán nem biztos a további pénznyomtatás.

Az elv egyszerű, ha a jegybank nem nyomtat több pénzt, akkor nem lesz mit a pénzpiacokra önteni, és nem lesz mi felhajtsa az árfolyamokat. A kérdés ugyanakkor ezen a ponton az, hogy vajon hosszú távon egészséges-e egy gazdasági/részvénypiaci fellendülés, amely abból táplálkozik, hogy a jegybank pénzt nyomtat, és azt beönti a rendszerbe? (Bővebben lásd "A létező legrosszabb, ha fennmarad a pénznyomda" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az európai jegybank 1000 milliárd eurónyi hitelén a bankok évente több tízmilliárd eurós kockázatmentes nyereséget zsebelhetnek be.

Ki ne szeretne 1000 milliárd eurónyi hitelt "kapni" 3 évre 1,0 százalékos kamat mellett, hogy aztán ezt a pénzt befektesse kötvénybe, részvénybe, akármibe, vagy esetleg hitelezzen belőle a világ legnagyobb vállalatainak, esetleg államainak? A nyereség szinte tuti, hiszen az 1,0 százalékos hitelkamat fölött minden további plusz százalék tiszta haszon, amely 1000 milliárd eurón évente akár az 40-50-60 milliárdot is elérheti. (Bővebben lásd "Bankmentés vagy bankrendszer-mentés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

A helyzet az, hogy az Európai Központi bank tavaly év végén és idén év elején pontosan ezt a "műveletet" hajtotta végre, azaz két részletben összesen 1000 milliárd eurót adott kölcsön az eurózóna bankjainak 1,0 százalékon. Az elv világos, a piacra beöntött milliárdokkal a jegybank szerette volna eloszlatni az eurózóna összeomlásával kapcsolatos aggodalmakat, stabilizálni a kötvénypiacokat, és feltőkésíteni - azaz extra nyereséghez juttatni - az eurózóna bankjait.