Pénzügyi Szemle online blog

Ha az elnök késlekedik, akkor az európai adósságválság nem az olaszokat vagy a spanyolokat, hanem az egyre rosszabb bőrben lévő franciákat fogja megroppantani.

Franciaországot egyre többen emlegetik úgy, mint "Európa betege", miután a többséggel ellentétben az eurózóna második legnagyobb gazdasága továbbra sem vezette be a megújuláshoz szükséges reformokat. A gazdaság nemzetközi versenyképessége gyenge, a külkereskedelem masszív mínuszt termel, a munkaerőpiac rugalmatlan, a bérek és az állami kiadások magasak, a szakszervezetek pedig olyan erővel bírnak, amivel szemben még a politikai vezetés is tehetetlen. (Bővebben lásd "Franciaország Európa betege" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Külkereskedelmi egyenleg (12 havi értékek, milliárd euró)

Ha így megy tovább, akkor Jacob Kirkegaard, a Peterson Institute közgazdásza szerint hamarosan nem Olaszország, vagy Spanyolország lesz az első számú "aknamező" Európában, hanem épp a franciák. Ahogy a fönti ábrán is világosan látszik, a nemzetközi versenyképesség egyik mérőszámaként használt külkereskedelmi egyenleg - azon túl, hogy a németek szárnyalnak - a "problémás" országokban a válság kitörése óta számottevő javulást mutat, míg a franciáknál folyamatos a romlás, a 12 havi külker mínusz már a 100 milliárd eurót közelíti…

És Japánra is, miközben a következő 50 év a feltörekvő világ, azon belül is Kína és India szárnyalásáról fog szólni. Az USA sem sokáig lesz világelső.

Az OECD elemzése azt jósolja, hogy a feltörekvő világ GDP-je a következő 50 évben négyszeresére, a kínai és indiai össztermék pedig hétszeresére emelkedik majd. Ez a rohamtempó a statisztikusok szerint elegendő lesz ahhoz, hogy az Egyesült Államokat Kína 2016-ban, India pedig valahol 2060 körül maga mögé utasítsa az összesített GDP terén. Nem meglepő módon az OECD azt jósolja, hogy az eurózóna és Japán gazdasági súlya folyamatosan csökkenni fog. (Bővebben lásd "Várható gazdasági erőviszonyok 2060-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Országok részesedése a világ GDP-jéből (százalék)

Ez az előrejelzés több kérdést is felvet, az első ezek közül, hogy vajon valóban feltételezhető-e, hogy például a kínai és indiai gazdaságok fenntartják a jelenlegi növekedési tempójukat. Valóban reális lehet, hogy 50 év múlva az indiai GDP magasabb legyen, mint az amerikai, azaz az akkor már a világ legnépesebb országának számító távol-keleti óriás több értéket állítson elő, mint a jelenlegi első számú szuperhatalom?

A jelek szerint nem csak a radikális jobboldal hörög Brüsszelre.

Barack Obama újraválasztását követően a barátok, a család és a kollégák részéről is az volt a leggyakrabban nekem szegezett kérdés, hogy vajon ezzel az Egyesült Államok is egyike lett azon nyugat-európai államoknak, amelyek egyre csak lejjebb csúsznak, gazdaságukat pedig a kormány támogatásából és hitelből finanszírozott aktivitás tartja fenn - állítja Samuel Gregg, a katolikus szellemiségű Acton Intézet igazgatója. (Bővebben lásd "Az eurózóna útjára lépett az USA?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Gregg szerint "szerencsére" itt még nem tart Amerika, de kétségtelen, hogy Obama újrázása ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető. A kutató szerint Amerikának az a szerencséje, hogy alapjaiban különbözik az öreg kontinenstől.

Szeretnél egy, az olasz maffiától elkobzott éttermet vagy bányát üzemeltetni? Az olasz egyetemeken megtanulhatod, hogyan.

Mekkora károkat okoz a korrupció, az erős feketegazdaság, sőt a mindent átszövő pénzügyi maffia egy gazdaságban? Olaszország ilyen szempontból (is) remek példát szolgáltat, ahol a híres-hírhedt dél-olasz maffia tevékenységének köszönhetően a déliek sokkal szerényebb életkörülmények között élnek, mint az észak-olaszok. (Bővebben lásd "Egyetemen oktatják a maffia elleni gazdasági stratégiát" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Becslések szerint a maffia a teljes olasz GDP mintegy 7,0 százaléka fölött gyakorol ellenőrzést - országos adat, azaz Dél-Olaszországban ennél jóval magasabb ez a szám -, miközben a dél-olasz vállalatok versenyképessége meg sem közelíti az északiakét, a déliek átlagos jövedelme pedig fele az északiakénak.

Hogyan másszunk ki egy olyan gazdasági válságból, melynek során az állam a magas adósságszint miatt megszorításokra kényszerül, a lakosság pedig a korában felvett hitelek visszafizetésével van elfoglalva?

A 2008-2012-es gazdasági válság mélységét tekintve az 1929-33-as, és az 1980-as évek elejének W-alakú recesszióihoz hasonlítható. A bajt ezekben az esetekben - részben - az okozta, hogy a korábbi fellendülés alkalmával felhalmozott adósságokat a válság kitörését követően törleszteni kellett, így nem volt mód arra, hogy az állam különböző gazdasági programokkal serkentse a fellendülést. Akkor mégis hogyan sikerült a korábbi két esetben kimászni a szorult helyzetből, és ismét növekedési pályára állni? (Bővebben lásd "Hogyan legyünk úrrá a válságon?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kérdésre Nicholas Crafts, a University of Warwick professzora válaszol, aki hangsúlyozza, hogy például a brit gazdaságban az 1930-as évek elején az élénkítő jegybanki politikával - alacsony kamatok, pénzpumpa, magasabb infláció -, míg az 1980-as évek elején sikeres gazdasági reformokkal tudtak úrrá lenni a válságon.