Pénzügyi Szemle online blog

Pár éve ezért kiközösítés járt volna azért, ami ma mindennapos. Tombol az unortodoxia nyugaton.

A gazdaságpolitikai útkeresés nem csak Magyarországot jellemzi, a világ vezető gazdaságai is olyan eszközökhöz nyúlnak, amilyenekről pár évvel ezelőtt csak a megvetés hangján szóltak volna (erről lásd Likviditás, reálgazdaság és unortodoxia című írásunkat a jobb oldali hasábban).

Bajban van a hazai ipar, mert az olcsó külföldi termékek elárasztják a piacot, a hazai termelők pedig becsődölnek. Tényleg?

Van egy egyszerű megoldás: ki kell szorítani a külföldieket, vámokkal, vagy egyéb korlátozásokkal, és meg is van oldva a gond. A hazai termelők külföldi versenytárs nélkül működhetnek, megmaradnak a munkahelyek, az emberek a hazait veszik, a kiszorított külföldi meg keres más országot, ahol terítheti a portékáit. (Bővebben lásd A hazai ipar védelme és az importkorlátozás című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Pofon egyszerűen hangzik, a gond csak az, hogy ez a megoldás 20-30 éve talán még működhetett volna, ma azonban már bizonyosan több kárt okoz, mint hasznot. A mai globalizált világban ugyanis a nemzetközi kereskedelemben olyan összefonódások épültek ki, hogy ha egy piacon egy ország korlátozásokat vezet be, az hamar visszaüt a hazai nagy cégekre is.

A fejlett gazdaságokban a gondok forrása egy-egy iparág, a megoldási próbálkozások azonban általánosak, így nem csoda, ha rendre besülnek az állami élénkítő programok.

A válság kitörése óta a kormányok és a jegybankok mindent megtesznek annak érdekében, hogy újra felpörgessék a gazdaságok motorját, a munkanélküliségi mutatók azonban csak nem akarnak csökkenni, a növekedés pedig csak nem akar beindulni. A kérdés az, hogy vajon miért nincs hatása sem a 0 százalékos jegybanki kamatoknak, sem a sokmilliárdos kötvényvásárlásoknak, sem a kormányzati élénkítő programoknak? (Bővebben lásd "Ezért nem működik az állami stimulus" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, az IMF korábbi vezető közgazdásza szerint a fő gond az, hogy a gazdaságpolitika rossz gyógymóddal próbálkozik. A 2008 előtti fellendülés során alapvetően a hitelek bővülése, és az erre épülő két szektor, az autóipar és az ingatlan szektor húzták a gazdaságot. Nem meglepő módon a krach is ezekben az iparágakban volta legpusztítóbb, és itt hozta létre a legmagasabb munkanélküliséget.

Túl magas a költségvetés hiánya? Ha csökkented a kiadásokat, megmenekülsz, ha adót emelsz, elbuksz.

A pénzügyi világ kitörő örömmel fogadta a hírt: az USA gazdaságát elkerülte a "fiscal cliff", miután az ország vezetői megegyeztek a költségvetést rendbe tevő intézkedésekről. Pontosabban adóemelésekről, melyek bár rövid távon valóban javítják a költségvetés helyzetét, a gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait, azaz végső soron az adóbevételek jövőbeli várható értékét csökkentik - véli William G. Gale, a Brookings intézet közgazdásza. (Bővebben lásd "Súlyos hibát vét az USA az adóemelésekkel" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szakember szerint az USA gazdaságának egyenesen ösztönzőkre lenne szüksége, és semmiképpen sem adóemelésre, arról nem is beszélve, hogy a politikusok a döntéssel nem terelték hosszú távon is fenntartható pályára a költségvetést, csupán elodázták a bajokat. Lehet, hogy jobb lett volna hagyni, hogy életbe lépjenek az automatikus kiadáscsökkentések, ami rövid távon kétségtelenül nagyobb sokkot eredményezett volna, hosszú távon azonban jobb pozícióba juttatta volna a gazdaságot?

Magyarországon a válság ellenére is a jólét szinonimája Nyugat-Európa, de a tengerentúlon sokak szerint az európai út a pokolba visz.

Az Egyesült Államok gazdasági rendszerében az elmúlt években egyre több, Európából már jól ismert szociális elem jelent meg, ami félő, hogy az öreg kontinenshez hasonlóan az USA-t is tévútra tereli - véli Samuel Gregg, az Acton Institute igazgatója. (Bővebben lásd "USA: tovább előre az európai úton" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az USA ma már nem az a szabad piacgazdaság, ahol a vállalkozói kedv erősítése és az államtól való függetlenség a legfontosabb gazdasági eszmék, ma már egyre többen függnek valamilyen szociális programon vagy segélyen keresztül az államtól, az adóterhelés történelmi csúcson van, az adósság elszállt, a gazdaságot előre lendítő társadalmi rétegek adóterhelése pedig növekszik.