Pénzügyi Szemle online blog

Tisztelt Olvasóink! 

Blogunk a napokban elköltözött, a továbbiakban itt olvashatják a bejegyzéseinket. Köszönjük immáron másfél éves megtisztelő figyelmüket!

A Pénzügyi Szemle Online Blog csapata

A valaha élt egyik legnagyobb hatású közgazdász 1930-ban azt jósolta, hogy ma már elegendő lesz heti 15 órát dolgoznunk. Vajon hogy tévedhetett ekkorát?

John Maynard Keynes nem csak zseniális közgazdász és befektető volt, de mint ahogyan az elmúlt évtizedek igazolják, látnok is. Megjósolta ugyanis - még 1930-ban -, hogy a jövő technológiai munkanélküliséggel fenyeget, melynek során a gépekkel könnyen helyettesíthető képzetlen társadalmi rétegek tartósan állás nélkül maradnak. Ebben igaza volt Keynesnek, abban ugyanakkor tévedett, hogy a jelen kor munkavállalóinak elegendő lesz sokkal kevesebbet dolgozniuk. (Bővebben lásd "Keynes előre látta a technológiai munkanélküliséget" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Keynes ugyanis 1930-ban még úgy számolt, hogy ha a technológiai fejlődés kitart, akkor a termelékenység olyan mértékben javulhat, aminek köszönhetően az életszínvonal szinten tartása mellett az ezredfordulón már elegendő lehet mindössze 15 órát dolgozni. Heti 40 óra helyett mindössze 15, a gépek termelik a pénzt, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy azon gondolkozzunk, hogy a felszabaduló 25 óránkat mivel töltsük el. Nem hangzik rosszul, de vajon miben tévedett a zseniális közgazdász?

Arrogánsak, kezelhetetlenek, kapzsik, és ami a legrosszabb, tele vannak pénzzel, amiből a korrupt politikusoknak is bőven jut. A Columbia világhírű professzora botrányt kavart.

A pénzügyi válság kirobbanását követően az ember azt gondolhatta, hogy a pénzügyi szektor jelentős szabályozói szigorra számíthat, mondván mégiscsak ők, vagyis a bakárok vállaltak oroszlánrészt az összeomlásból. Na, hát nem így történt, sőt, a helyzet rosszabb mint azelőtt: a bankár szakma és a bankárok többsége ma már egyenesen orvosi estnek minősíthető - véli Jeffrey Sachs, a Columbia University világhírű professzora, aki sarkos véleményével komoly vihart kavart a pénzügyi berkekben. (Bővebben lásd "Morális megközelítésben a pénzügyi piacokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Addig rendben is van, hogy nem ültették le százával a bankárokat, de az, hogy morálisan a Wall Street még mélyebbre süllyedt, mint ahol a válság előtt volt, az már egy kicsit túlzás. Mert mi is történt? Az adófizetők százmilliárdjaiból a szektor nagy részét megmentették, az állások megmaradtak, a pénzpiacok pedig mára szinte teljes mértékben felgyógyultak (a vezető tőzsdeindexek például történelmi magasságba emelkedtek a napokban). A bankszakmából senki sem érzi a világ pénzügyi rendszerének összeomlasztásának súlyát, így nem is meglepő, hogy senki sem gyakorol önmérsékletet.

Az 1970-es évek végén, illetve az 1980-as évek elején születettek milleniumi generációja egyelőre szenved, de ha egyszer elkezd költeni, akkor nem lesz semmi baj. Reméljük, ez Magyarországra is igaz.

A The Atlantic érdekes infografikát közölt a magyarul ezredfordulósnak nevezett generációról, és a hozzájuk kapcsolódóan várható gazdasági élénkülésről. Az kétségtelen, hogy a mai 20-30 éves fiatalok ("millennials") egyelőre kevesebb munkához és kevesebb jövedelemhez jutnak, mint a szüleik, és így kevesebbet is költenek. Márpedig a gazdaság fellendüléséhez mindenekelőtt kereslet kell, ha ugyanis nincs vevő, akkor semmi sincs. (Bővebben lásd "Fiatalok lendíthetik fel a világgazdaságot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Az elemzés abból indul ki, hogy ez a generáció is felnő majd egyszer gazdasági értelemben, azaz elkezd családot alapítani, házat és autót venni, gyermekei lesznek, akiket fel kell nevelni. Mindez sokba kerül ám, ami a keresleti oldalról lökést adhat majd a gazdaságoknak.

Az államadósság a jelenleginél jóval olcsóbban is finanszírozható lenne, ha a jegybank ésszerű határokon belül besegítene.

"Háborúban és szerelemben mindent szabad" - tartja a mondást, de miért ne lehetne igaz ez az örök igazság a jegybanki politikákra is, különösen válságos időkben? A rendkívül konzervatív európai szemlélettel szemben például az Egyesült Államok rugalmas monetáris politikát folyatat, és nem rest felrúgni évtizedekig szentnek gondolt szabályokat, ha a gazdasági érdek úgy kívánja. (Bővebben lásd "Európa, ébresztő! (1)" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Konkrétan: akkor, amikor az államadósságok elviselhetetlen teherként nehezednek az egyes országokra, akkor miért ne lehetne a jegybank segítségét kérni? Ha például a jegybankok is aktív szereplői lennének az állampapírok piacának - ésszerű határokon belül természetesen -, az számos közvetlen és közvetett előnnyel járna az adósságok finanszírozásában - írja Bánfi Tamás, a monetáris tanács egykori tagja a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányban.