Pénzügyi Szemle online blog

A nem is olyan távoli jövőben mindenkinél lesz két laptop, három tablet, négy okostelefon és egy okos bögre.

Az elmúlt bő évtizedben a világ egy hihetetlen technológiai forradalomnak volt szemtanúja, melynek során a fél tégla méretű maroktelefonok a szemünk előtt változtak át olyan szuperkészülékekké, melyeken netezni, csetelni, GPS-ezni, fotózni, kamerázni, és még telefonálni is lehet. (Bővebben lásd Orvosság recesszió ellen: küszöbön az "okos forradalom'' című cikkünket a jobb oldali hasábban

Forrás: OECD Insights Blog

Hol áll meg ez a fejlődés, milyen csodamasinákat hozhat a közeljövő? Az OECD előrejelzése talán még a legvadabb elképzeléseken is túltesz, azt jósolják ugyanis, hogy a kétgyermekes háztartásokban a jelenlegi átlagos 10 netes készülék - okostelefon, számítógép, tablet stb. - helyett 2022-re már nem kevesebb, mint 50 lesz.

Ha gyengülne a forint, az elméletileg fellendítené az exportot, javítaná a gazdaság versenyképességét, munkahelyeket teremtene. Tényleg ennyire egyszerű lenne?

Jól ismert összefüggés a közgazdaságtanban, mely szerint ha egy ország devizája gyengül, az jót tesz az exportnak. Ez így elsőre talán túl egyszerűnek hangzik, Barry Eichengreen, a Berkeley professzora és Poonam Gupta, az indiai jegybank közgazdásza azonban kimutatta, hogy a pofonegyszerű összefüggés egyértelműen bizonyítható. (Bővebben lásd "Devizaleértékelés hatása az exportszektorra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Sőt, azt is bebizonyították, hogy a gyengülő deviza a szolgáltatások exportjára különösen pozitív hatással bír, azaz ha egy deviza - mondjuk a forint - gyengül, az fellendíti a turizmust, a határokon átívelő pénzügyi, biztosítási vagy épp informatikai szolgáltatásokat. Nem véletlen, hogy a svájci vagy japán jegybank évek óta próbálja gyengíteni a frankot, vagy hogy a szakemberek egy része az euróválság megoldásának egyik kulcsát az euró leértékelődésében látja (fél füllel az ember talán még olyat is hall, hogy Magyarországon sem lenne tragédia egy kis forintgyengülés).

Ha a magyar állam magánkézbe adná a BKV-t vagy a Mávot, azzal varázsütésre megoldódnának a masszívan veszteséges állami cégek problémái? Vagy mégsem?

Örök dilemma, vajon privatizálja-e az állam a veszteséges, illetve akár korrupciós botrányoktól sem mentes állami céget? Persze, hisz a magántőke hatékonyabbá, sőt nyereségessé tenné a vállalatot, csökkenne a korrupció és javulna a szolgáltatás minősége - vágják rá válaszként a piacgazdaság hívei. Ne tegye, mert a befektetőket csak a pénz érdekli, kirúgnák a vállalat felét, bezárnák a veszteséges vonalakat - kontrázna az ellentábor. (Bővebben lásd "Érdemes privatizálni a nagy állami vállalatokat?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ray Fisman, a Columbia Business School professzora, és Tim Sullivan a Harvard munkatársa a "The Org: The Underlying Logic of the Office," című könyvükben erre a kérdésre keresik a választ, azaz hogy mely esetekben érdemes privatizálni, és mikor kell állami ellenőrzés alatt tartani egy vállalatot, szervezetet.

Fölöttébb hasznos lenne, ha meg lehetne adóztatni az offshore bankszámlákra menekített százmilliárdokat. De van egy pár de.

A napokban nagy port kavart a terv, mely szerint a magyar állam 35 százalékos forrásadóval sújtaná a Svájcba vitt vagyonokat. Az első optimista nyilatkozatok után - melyek százmilliárdos adóbevételekről szóltak - ugyanakkor egyértelművé vált, hogy bár valóban rettentő vagyonokról van szó, a külföldre menekített milliárdos pénzek a legnehezebben megadóztatható forintok. (Bővebben lásd "Miként adóztathatók meg az offshore milliárdok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Tax Justice Network becslései szerint például valahol 20-30 ezer milliárd dollárra - az USA és Japán éves GDP-je - rúghat világszerte a vagyonos magánszemélyek által külföldre menekített pénzösszeg, melynek mintegy harmada bűnözésből, 3-4 százaléka korrupcióból, a fennmaradó 60-65 százaléka pedig szimplán vagyonmenekítésből származik. A kimutatás szerint egyébiránt a három legkedveltebb "menedék bank" a svájci UBS és Credit Suisse, valamint az amerikai Goldman Sachs.

Alig telt el pár év a legutóbbi ingatlanpiaci krach óta, máris duzzad a következő buborék. Ezúttal Norvégiában.

Az emberiség nem tanul semmiből, sem mások, sem a saját hibáiból. Azok után, hogy 2008-ban összeomlott az USA pénzügyi rendszere, ingatlanpiaca, amiből világméretű válság kerekedett, az ember azt gondolná, hogy az emberiség egy leckét alaposan megtanult: vigyázzunk az ingatlanpiaci buborékokkal, mert abból nagy baj lehet. (Bővebben lásd "Ingatlanbuborékot fújnak a norvégok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ingatlanárak alakulása Norvégiában és az USA-ban

A norvégok gyakorlatilag kimaradtak az elmúlt öt év összeomlásaiból és válságaiból, de úgy tűnik, szeretnék bepótolni a lemaradást: jókora ingatlanpiaci lufit fújnak épp, ami félő, hogy ugyancsak szomorúan végződik majd.