Részben az agrárágazat helyzetének javítása érdekében, részben a rendkívül aszályos nyár árnövelő hatásának tompítására ötletként ismét felmerült az (alapvető) élelmiszerek áfájának csökkentése.
A forgalmi adó 18 illetve 27 százalékról 5 százalékra mérséklődne, ami a költségvetésnek mintegy 240 milliárd forintos kiesést jelentene, ugyanakkor jelentősen csökkentené az élelmiszerek árát, ami a gazdaság számos szereplőjének komoly enyhítést jelentene. Kérdés, hogy kik járnak jól, illetve rosszul a változtatással. Az adóváltoztatás alapvetően négy gazdasági csoportot érintene, az államot, az élelmiszertermelőket, a kereskedőket és a fogyasztókat. (Bővebben lásd "Élelmiszer-ÁFA: kinek segít a kisebb kulcs? " című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az élelmiszertermelők és kereskedők csakis nyerhetnek az adóváltoztatással, az alacsonyabb áfa ugyanis egyrészt csökkenő árakat eredményezhet, ami felpörgetheti a forgalmat, másrészt beindulhat az agrárium kifehéredése, és az áfa-csalások visszaszorulása. Érdemes ugyanakkor szem előtt tartani, hogy az erős pozícióban lévő nagy kereskedelmi láncok vélhetően "lenyelnék" az áfacsökkentés pozitív hatásainak egy részét, ami semmiképp sem tekinthető gazdaságpolitikai célnak.
2012. szeptember 07. 07:51
Tényleg olcsóbban ehetünk?
2012. szeptember 06. 07:51
Kátyúk Magyarországa
Ha a magyar utak állapota jellemzi a magyar állami működést, akkor nagy a baj.
Az útfenntartás és felújítás nem egy bonyolult szakma: minden évben tudható, hogy mennyi utat kell felújítani, és amennyiben ennek megvan a fedezete, akkor az utak színvonala fenntartható. Baj akkor van, ha kevés a pénz - márpedig Magyarországon ez a helyzet. (Bővebben lásd "Helyi közutak Magyarországon: kötelességek és hiányosságok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Mennyi pénz kellene? Az biztos, hogy (1) ellensúlyozni kell az értékcsökkenést (számviteli megközelítés), illetve biztosítani kell a (2) műszakilag és a (3) gazdaságilag indokolt és szükséges közúti kiadások forrásait. Az is evidencia, hogy amennyiben a kiadások összege tartósan alacsonyabb, mint az értékcsökkenési leírás, akkor az útvagyon értéke folyamatosan csökken. Ilyen esetben a nyújtott közúti szolgáltatások színvonala, azaz az utak minősége is folyamatosan romlik. Problémát jelent az is, hogy a felújítások elmaradása a későbbiekben progresszív mértékben növeli a pénzigényt.
2012. szeptember 05. 07:51
Az is baj, ha minden olcsóbb lesz?
Az amerikai jegybank ismét beindíthatja a pénznyomdát, de nem az inflációtól kell félni, hanem pont ellenkezőleg, az infláció hiányától.
Befektetők és közgazdászok hetek óta a Fed elnökének Jackson Hole-i nyilatkozatára vártak, mondván Ben Bernanke most talán bejelenti az amerikai pénznyomda harmadik körét. Bejelentés ugyan nem történt a múlt hét pénteki eseményen, a jegybankár azonban szépen előkészítette a terepet, egyértelművé téve, hogy ha a gazdaság állapota úgy kívánja, akkor egy percig sem fognak habozni. (Bővebben lásd "Közel a deflációs zónához az USA" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Infláció alakulása az Egyesült Államokban
Oka mindenesetre lenne a jegybanknak élénkíteni - a munkanélküliség magas, a gazdasági növekedés pedig lassú -, a kérdés ugyanakkor továbbra is az, hogy feltétlenül jó ötlet-e szünet nélkül üzemeltetni a pénznyomdát. A szkeptikusok ugyanis azért aggódnak, hogy a jegybank által kinyomtatott dollár milliárdok előbb-utóbb fel fogják pörgetni az inflációt, és el fogják értékteleníteni a dollárt, míg nem az "agyon nyomtatott" zöldhasú már fabatkát sem fog érni.
2012. szeptember 04. 07:51
A gatyánk is rámegy a demokráciára?
A jelek szerint vagy lemondunk a demokráciáról, vagy nyakig eladósodunk.
A politikai filozófiai mesterei közül sokan figyelmeztettek a demokrácia veszélyeire, a mostani európai adósságválság pedig különösen élesen mutat rá bizonyos igazságokra. (Bővebben lásd "Adósságválság: a demokrácia természetes velejárója" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Platón attól tartott, hogy demokráciában a vezetők minden elvesznek a gazdagoktól, amit lehet megtartanak maguknak, a többit pedig jóságosan szétosztják a népnek. James Madison, az egyik amerikai alapító atya szerint a demokráciában félő a pénznyomtatás felfutása, az adósságok elinflálása, a vagyon egyenlő felosztása, miközben John Adams, az Egyesült Államok második elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy demokráciában az egyenlőség nevében nagyon megadóztatják majd a gazdagokat, ennek minden hátulütőjével egyetemben…
Az Economist összeállítása szerint a demokrácia mellett szól mindeközben, hogy minden alternatív társadalomszervezési módszer még ennél is rosszabbul teljesített, elég csak a szovjet rendszer bukására gondolni. Na, de akkor mégis mi történik most Európában, és kell-e félteni mindettől a demokratikus berendezkedéseket.
A gond abból adódik, hogy a demokratikus államokban sokszor nagyon túlterjeszkedett eredeti funkcióján az állam – ami most állami újraelosztáson keresztül valósul meg, annak töredékéről folyt a vita az ókori Görögországban, illetbe amikor az imént idézett Madison és Adams megszólaltak. Manapság ugyanis az állam számos anyagi kötelékkel kötődik a polgáraihoz – adót szed, visszaoszt, szolgáltatásokat és termékeket vásárol.
A probléma abból adódik, hogy az állami gondoskodás haszonélvezői sokan vannak, és nagy lobbierőt képviselnek, miközben az adófizetők érdekérvényesítése egyelőre szerény. A költségek azonban csak gyűlnek és idővel magukkal rántják az egész országot – ahogy azt Platón földjén meg is lehet figyelni…
A The Economist szerint a részben mindenképp a demokrácia alapjaiból adódó adósságproblémára két megoldás is létezik: az egyik a görög és az olasz modell, a másik az amerikai. Az első szerint az országokat nem demokratikusan választott vezetőkre kell bízni (Lucas Papademos egykori jegybankért nem választotta meg senki, Mario Monti egykori európai technokrata, akire szintén nem mérettetett meg a választásokon), a másik pedig, hogy a döntéseket egyféle paritásos bizottságban (bipartisan commission) hozzák meg, majd ezt szentesítse a parlament.
A pénzügyek globalizálódásának van egy érdekes folyománya az imént tárgyalt szempontból is: Madisonnak ugyan abban igaza volt, hogy az állam elveheti a gazdagok vagyonát, de a külföldi hitelezőknek mindenképp fizetnie kell.
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Miért szenvednek a magyar cégek?
Kaszálnak a bűnözők
Német népszavazás az EU-ról?
Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok
Vissza az aranyhoz!
Így húznak csőbe a boltok
2012. szeptember 03. 07:51
Ebből lehetne pénz Magyarországon
A jövőbe fektetni mindig a legjobb üzlet, Európa mégis kínosan keveset költ kutatás-fejlesztésre. Hogy lesz ebből gyors talpra állás?
Kutatás és fejlesztés, két szó, amely egy gazdaság hosszú távú növekedési lehetőségeit meghatározza. Ha a cégek új technológiákat/megoldásokat dolgoznak ki, az a jövőben beruházásokat, munkahelyeket, növekedést, jövedelmet és az egész gazdaságon végigfutó fellendülést hoz. A hosszú távú siker érdekében létfontosságú, hogy egy gazdaság milliárdokat költsön kutatásra, még akkor is, ha az eredmények csak hosszú évek múltán jelentkeznek. (Bővebben lásd "Többet kellene K+F-re költeni" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Egy brit kutatók által készített elemzés egyértelműen kimutatta, hogy annál jobbak egy ország hosszú távú növekedési kilátásai, minél többet költ kutatás/fejlesztésre.
Hitelesen és közérthetően közpénzügyekről és gazdaságról
Utolsó kommentek