Pénzügyi Szemle online blog

Van egy ország, melynek adóssága már a GDP 200 százalékát is meghaladja, a vesztét pedig a nyugdíjasok jelenthetik.

A japán államadósság már bőven meghaladja a GDP 200 százalékát - ez világrekord -, miközben az adóbevételek az állami kiadások felét sem fedezik. Eközben a japánok az egyik legkevesebb adót fizetik a fejlett világban, az állampapír piaci hozamok pedig történelmi mélyponton, 1,0 százalék alatt vannak. Hogy lehet az, hogy a japán gazdaság még nem omlott össze? (Bővebben lásd "Így orvosolhatók a japán adóssággondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy a japán adósság az egyik legérdekesebb sztori lehet hosszabb távon, rövid távon azonban egyelőre nincs ok az aggodalomra. Ennek első számú oka az, hogy a távol-keleti ország által kibocsátott adósság mintegy 93 százalékát japánok finanszírozzák - a lakosság, a vállalatok és maga a jegybank -, ők pedig még szinte 0 százalék mellett is odaadják a pénzüket az államnak.

A magasabb minimálbér enyhíthetne a jövedelmi különbségeken, növelhetné a GDP-t és plusz munkahelyeket teremthetne. De azért csak óvatosan…

A jelenlegi óránkénti 7,25 dollárról 2014-re három lépésben 9,80 dollárra emelnék a minimálbért az Egyesült Államokban. A lépés mintegy 28 millió amerikai dolgozót érintene, akik ez alatt az időszak alatt összesen 40 milliárd dollárnyi plusz fizetést kapnának. (Bővebben lásd "Érdemes emelni a minimálbért?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy kutatás szerint a lépéssel csökkenthető lenne a lassan nyomasztóvá váló szakadék a gazdagok és a szegények között, nem mellékesen növekedne a GDP, és létrejönne legalább 100 ezer új munkahely.

Hiába a válság elrettentő ereje, a bankárok ismét kezdenek elkanászodni. Egyes szakemberek szerint a pénzbírságok mellett szükség van börtönbüntetésre is.

Mostanában szinte havonta robban ki egy bankbotrány, melyek már nem is euró vagy dollár milliárdokról, hanem tíz vagy százmilliárdokról szólnak. Kezdődött a JP Morgan bankház kereskedési veszteségeivel, melyek tízmilliárd dollárra rúgnak, majd folytatódott a Libor bankközi kamatláb manipulációjával, végül friss hír, hogy több brit bank is pénzmosási ügybe keveredett, melynek szálai akár egészen a mexikói drogbandákig vezethetnek. (Bővebben lásd "A bankot mentsük, ne a csaló bankárt!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mondhatnánk persze, hogy mindez magánügy, és minden bank viselje a veszteségeket és a következményeket, a bankokat azonban - ha nagy a baj - adófizetői pénzből kell kimenteni. Ha tehát egy "csaló bankár" milliárdos kárt okoz, akkor a számlát rendszerint az adófizetők egyenlítik ki. Kérdésként felmerül, hogy miként lehetne megelőzni ezeket az eseteket.

Akár több 1000 milliárd dollárnyi fedezet is hiányozhat az amerikai nyugdíjrendszerből.

Az elmúlt 10 évben jelentősen romlottak a nyugdíj-kilátások az Egyesült Államokban, a részvénypiaci visszaesések miatt ugyanis a befektetések nem fialtak rendesen, a kifizetések emelkedtek, a rendszer fenntarthatóságához szükséges reformok pedig az erős szakszervezeti nyomás miatt több helyen elmaradtak. (Bővebben lásd "Borotvaélen a közalkalmazotti nyugdíjak az USA-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy kormányzati elemzés szerint 2011-ben mintegy 885 milliárd dollárnyi majdani közalkalmazotti nyugdíjra nem volt meg a megfelelő fedezet, amely szám több elemzőház szerint ennek akár többszöröse is lehet.

Mit tehetünk az "akinek pénze van, azt bármit megtehet" típusú beidegződés ellen?

Akinek pénze van, az szinte mindent megkaphat, és szinte mindent megtehet - ez többé-kevésbé egy általános vélekedés, amely a mai kapitalista világra nagyjából igaz is. A kérdésre, mely szerint jól van-e ez így, jó eséllyel mindenki az alapján válaszol, hogy épp mekkora szám villog a bankszámláján. (Bővebben lásd "Pénzért minden megkapható?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, a University of Chicago professzora és az IMF korábbi vezető közgazdásza mindenesetre úgy lája, hogy a fejlett világ vezetőinek valamit tenniük kell, hogy változtassanak a "pénzen mindent meg lehet venni" típusú világnézeten.