Pénzügyi Szemle online blog

A gazdagok nagyon gazdaggá, a szegények nagyon szegénnyé váltak az USA-ban. A szakember szerint hamarosan betelhet a pohár.

Az elmúlt 10 évben 15 millióval 46 millióra nőtt a szegénységi küszöb alatt élő amerikaiak száma, így a nagy bajban lévők aránya eléri a lakosság 15 százalékát. Ugyancsak beszédes statisztika, hogy 20 millióan keresnek a szegénységi küszöb felénél - azaz bruttó 9500 dollárnál, 2,2 millió forint - is kevesebbet, miközben a gyermeküket egyedül nevelő anyák 40 százaléka visz haza a szegénységi küszöb alatti összeget. (Bővebben lásd "Szegénység: komoly problémák az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben a gazdagok tovább híznak, az Egyesült Államokban a teljes jövedelem közel 50 százalékát zsebeli be a társadalom felső 10 százaléka - ez az arány közelíti a történelmi rekordot -, miközben a 2009-óta lezajlott időszak csaknem teljes jövedelem-emelkedése a felső 1 százalékhoz vándorolt. Eközben Washingtonban arról folyik a vita, hogy a Bush-adminisztráció által a "gazdagok" számára megítélt adókedvezményeket eltöröljék-e.

A szakembereket valósággal sokkolta a hír: Kína gazdasága mindössze 7,6 százalékkal bővült a második negyedévben.

Az elmúlt 10 évben átlagosan 10 százalékos növekedést felmutató gazdaság lassul, ami nem is csoda, a vezetés ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában elkerülje az ingatlanpiaci buborék további növekedését. (Bővebben lásd "Lassul a kínai gazdaság - Hogyan tovább?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A vezetők felismerték, hogy jobb egy 7 százalék körüli fenntartható növekedés - ez a terv a következő öt évre -, mint egy irreális 10 százalék, amit az ingatlanárak felfutása és a felelőtlen banki hitelezés táplál. Szép terv, és kivitelezhetőnek is tűnik, vannak ugyanakkor, akik szerint könnyen falnak ütközhet a távol-keleti óriásgazdaság.

A tudományos alapokra helyezett gazdaságpolitika megteremtheti azt a konszenzust, ami nélkül nem lehet elbúcsúzni a forinttól.

A jelenlegi euróválság mindennél jobban mutatott rá, hogy a gazdaságpolitika a közgazdaságtan és a politika világának határterülete - azaz sikeres gazdaságpolitikához nem elég a közgazdász-szakma ütemes tapsa, illetve a felséges nép üdvrivalgása sem. Olyan megoldásokat kell keresni, amelyek egyszerre megalapozottak szakmailag és bírják a választók többségének támogatását.

Ez Magyarország számára is tanulságos, hisz egyértelművé teszi, hogy a közös európai pénz esetleges bevezetése és a forint lecserélése nem lehetséges társadalmi és politikai konszenzus nélkül (lásd a "Magyar euró versus társadalmi megosztottság" című cikkünket a jobb hasábban).

Sokkal "olcsóbb" egyben tartani az eurózónát, mint vállalni a szétesés horribilis költségeit.

A valutaunió - mint például az eurózóna - nem új találmány, a történelem során több is született, és több el is bukott. A történelmi példák azt mutatják, hogy nem kivitelezhető egy-egy ország kilépése - hiába olvashatunk ennek lehetőségéről nap, mint nap -, ez ugyanis olyan szintű bizalmatlanságot szül a bent maradókkal szemben, ami rövid úton a valutaunió szétesését okozza. (Bővebben lásd "Minden áron egyben kell tartani az eurózónát" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ha például Görögország kilépne az eurózónából, akkor a befektetők és betétesek egészen biztosan menekítenék a pénzüket az olaszoktól és a spanyoloktól, ami heteken belül összeroppantaná a fizetési övezetet. A fennmaradás csakis akkor lehet reális, ha Görögország marad, nem számít, hogy hány 10 milliárd eurót kell még beleönteni a feneketlen görög kútba…

Mario Draghi EKB-elnök megígérte a világnak, hogy mindent megtesz az eurómentés érdekében. Ezt a jegybanki hozzáállást szakmai berkekben csak Chuck Norris megközelítésnek hívják.

Az Európai Központi Bank elnöke - megelégelve a spanyol és olasz kötvénypiacok zuhanását - július 26-án megnyugtató nyilatkozatot tett:

"Within our mandate, the ECB is ready to do whatever it takes to preserve the euro. And believe me, it will be enough."

Mindez annyit tesz, hogy a jegybank minden tőle telhetőt megtesz, hogy megállítsa a kötvényhozamok emelkedését, és valóban, ha mindent megtesz, az egészen biztosan elég lesz. Ez a fajta szigorú elhatározás eddig hiányzott, így Mario Draghi nyilatkozata akár új fejezetet nyithat az európai válságkezelésben. (Bővebben lásd "Draghi-nyilatkozat és a pozitív fordulat" című cikkünket a jobb oldali hasábban)