Pénzügyi Szemle online blog

Magyarországon gyakran olvashatjuk, hogy bőven van miért aggódnunk nyugdíjügyben, tanulságos, hogy a világ boldogabb felén is recseg-ropog a rendszer.

Az Egyesült Államokban ugyanis az Employee Benefit Research Institute felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 52 százaléka számít arra, pénzügyi szempontból békés és nyugodt nyugdíjas évek várnak rá, miközben 20 éve még 75 százalék volt ez az arány. (Bővebben lásd "Komoly nyugdíjgondok az USA-ban is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

És hogy miért ez az aggodalom? Teresa Ghilarducci, a New School for Social Research közgazdásza kiszámolta, hogy a 2010-ben nyugdíj előtt állók 75 százalékának kevesebb, mint 30 000 dollár - megközelítőleg 7,5 millió forint - pihent a magánnyugdíj-számláján, ami még a magyar árak mellett sem lenne megnyugtató tőke a nyugdíjas évekre, nem hogy az Egyesült Államokban. Ebből az összegből például egy nyugdíjasnak átlagosan napi 5 dollár jutna étkezésre, ami cseppet sem nevezhető megnyugtatónak.

A mai guruk egy olyan világban nőttek fel, ahol mindig minden megoldódott, de a jelek szerint ennek vége.

A német állampapír hozamok soha nem látott mélységekben csökkennek, miközben a német csődkockázati mutató emelkedik - íme egy piaci anomália, aminek a klasszikus közgazdasági logika szerint nem szabadna megtörténnie. Hiszen ha emelkedik a kockázat, nőni kellene a hozamnak. Ahogy ez amúgy más európai államokban, például Görögországban, Spanyolországban, vagy épp Magyarországon történik is. Miképp lehetséges ez? (erről lásd Újra itt a "katasztrófa-közgazdaságtan" című cikkünket a jobboldali hasábban).

Gillian Tett, a Financial Times publicistája szerint erre a jelenségre többféle magyarázat is adható. Lehet, hogy a CDS-piacok nem hatékonyan működnek, és túlárazzák a kockázatokat, vagyis bár a CDS-felár emelkedik, de a kockázat igazából nem nő. Az is egy lehetséges magyarázat, hogy a német és amerikai piacon dolgozó befektetők "önteltek", és csak idő kérdése, hogy ráébredjenek, mennyi pénzébe is fog kerülni Berlinnek az euró megmentése, ami rögtön a hozamok ugrásszerű emelkedését okozza majd. Az is egy opció, hogy a hozamok azért túl alacsonyak, mert a piac deflációs veszélyt, likviditási csapdahelyzetet, illetve kormányzati beavatkozást áraz.

A németek szerint a görögöknek nem jár több hitel, ebben az esetben viszont elkerülhetetlen a csőd. Rizikós blöff egy veszélyes pókerjátszmában, melyben azonban nagyon úgy tűnik, hogy a németeknél vannak a rosszabb lapok.

"Úgy tűnik, hogy Görögország képtelen teljesítni a vállalásait, ebben az esetben viszont nem kaphat több hitelt" - nyilatkozta Philipp Rösler német gazdasági miniszter, akivel a hírek szerint több befolyásos német politikus, sőt még az IMF is egyetért. (Bővebben lásd "Csupán blöff a német fenyegetés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Görög költségvetés elsődleges egyenlege (%)

Viszont ha a görögöknek nem adnak több hitelt, akkor csődbe mennek, és végső esetben kiszorulnak az eurózónából. Ekkor azonban a fizetési övezet megroppanhat, aminek legnagyobb kárvallottjai épp a németek lennének.

Európa lakossága elöregedőben, folyamatos a hiány orvosból, mérnökből, egyre kevesebben tartanak el egyre többet. Hogyan lesz így nyugdíjunk, növekvő gazdaságunk és működő szociális rendszerünk, ha még a bevándorlók előtt is becsapjuk az ajtót?

Európa lakossága öregszik, becslések szerint az évszázad közepére a kontinensen közel harmadával csökken a munkaképes korúak száma. Miközben egyre kevesebb gyermek születik, a nyugdíjas korúak aránya növekszik. Nagyon úgy tűnik, hogy ilyen demográfiai kilátások mellett az európai gazdasági és szociális rendszer csakis a bevándorlás aktív támogatásával tartható fenn. (Bővebben lásd "Európának szüksége van a bevándorlókra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az európai retorika azonban épp nem ebbe az irányba mutat. A gazdasági válság által felszínre hozott problémák egy részét ugyanis divatos lett a bevándorlók nyakába varrni, épp akkor, amikor a képzett, vállalkozni és dolgozni vágyó fiatalokra Európának nagyobb szüksége van, mint valaha.

Mennyire lesz fontos a környezetvédelem, ha a prognózisok bejönnek, és 2020-ra az USA lesz a legnagyobb olajtermelő a világon?

Az Egyesült Államok 2008-ban olajfelhasználásának kétharmadát még importból fedezte, az elemzői prognózisok szerint ugyanakkor 2020-ra teljesen önellátóvá válhat, sőt a világ legnagyobb olajkitermelőjévé nőhet ki magát. Az energiaszektornak az elmúlt három évben mintegy 600 ezer új állást köszönhet az USA, és ha a fönti jóslat beigazolódik, a soron következő évtizedben akár több millió új unkahely jöhet létre. (Bővebben lásd "Olajszektor és az USA: robbanó profit vagy környezetvédelem?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Eközben az aszály miatt Colorado államban a pusztító erdőtűz, a legfontosabb termőterületeken pedig a kiszáradó kukorica okozott milliárdos károkat. A világ szén-dioxid kibocsátása becslések szerint 2030-ra - elsősorban a kínai és indiai gazdaságok fellendülésének köszönhetően - akár 50 százalékkal is nőhet, miközben Obama elnök egyre kevesebbet szól a környezetvédelem fontosságáról, az előző elnöki kampányban említett 5 millió zöld-munkahely ígérete pedig már a feledés homályába vész.