Pénzügyi Szemle online blog

Nem minden nyakig eladósodott országban ketyeg az adósságbomba.

Ha minden a jelenlegi kerékvágásban halad, akkor 2036-ra az USA adósság/GDP mutatója a jelenlegi 100 százalékról 200 százalék közelébe emelkedhet. Magyarország esetében már a 80 százalék is kiváltotta a befektetők pánikreakcióját, és ugyan a két gazdaság nincs egy súlycsoportban, a 200 százalék mégis okot adhat az aggodalomra. (Bővebben lásd "Könnyen fenntarthatóvá tehető az amerikai adósságpálya" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Pontosabban okot adhatna, ha az Egyesült Államokban nem lenne bőven tere az adóemelésnek és a költségvetési konszolidációnak. Az USA adóbevétel/GDP mutatója ugyanis mindössze 28 százalék, ami mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig történelmi viszonylatban alacsony. Azaz gond nélkül lehet növelni az adókat anélkül, hogy annak bármilyen drámai hatása lenne a növekedésre.

Egyre több nehézség látszik az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatban. Külső mumus a Valutaalap, vagy tényleg a mi bankunk?

Magyarország a hivatalos közlemények szerint hónapok óta keresi a lehetőségét az EU-val és az IMF-fel való pénzügyi megállapodásnak, de még mindig nem tudni, hogy mikor kezdődhetnek meg a hivatalos egyeztetések. Vajon mi okozza ezt a csúszást? (Bővebben lásd ''Egy normarendszer szembesül egy ország helyzetével'' című cikkünket a jobb hasábban.)

Görögország csődöt jelentett, a kötvénytulajdonosok jó, ha pénzük felét visszakapják. Az eurózónában ezzel megdőlt a "senki sem mehet csődbe" tézis, melyet a politikusok még akkor is hangoztattak, mikor már teljesen biztos volt a görög bukás.

A sajtóban valóságos katasztrófaként tálalt esemény azonban nem számít egyedinek, sőt még ritkaságnak sem. Ki hinné például, hogy az elmúlt 200 évben közel 250 állam ment csődbe? Ez átlagosan több mint egy államcsőd évente! Görögország csak az egyik ilyen, a legújabb, és egészen biztos, hogy nem az utolsó. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Korábban a befektetők úgy tekintettek az eurózóna államai által kibocsátott kötvényekre, mint 100 százalékig biztonságos értékpapírokra, a valóság azonban az, hogy az állampapír nagyon is kockázatos. És mint a mellékelt ábra mutatja, a kockázat nem csak a feltörekvő országok - Mexikó 1982-ben, Oroszország 1998-ban jelentett csődöt - esetében áll fenn, hanem a fejlett világ országaiban is.

Előre láthattuk volna-e a forint zuhanását, a Lehman Brothers összeomlását, a pusztító recessziókat? Úgy fest, sajnos nem.

A mai modellek ugyanis elsősorban arra alkalmasak, hogy a már elindult folyamatok jövőbeni hatásait és lefolyásait előre jelezzék, a reálgazdaságban bekövetkező hirtelen változásokat viszont képtelenek előre jelezni. Azaz minél "nyugodtabb" az üzleti környezet, annál jobb előrejelzést adnak a közgazdasági modellek, és annál rosszabbat, minél viharosabb a gazdasági klíma. (Bővebben lásd "Mikor működnek a közgazdasági modellek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem túl bíztató, hogy a magyaroknál csak a görögök nyestek nagyobbat a költségvetésükön.

Magyarországnál csak Görögország hajtott végre nagyobb költségvetési kiigazítást 2007 és 2012 között az OECD tagállamai közül (lásd "Mi kell a fenntartható adóssághoz?" című cikkünket a jobb hasábban).

A világ legfejlettebb államait tömörítő szervezet adatai és becslései szerint 2007 és 2012 között a magyar strukturális hiány (pontosabban: az átmeneti hatásokat, vagyis az egyszeri intézkedéseket, a ciklus hatásait, illetve az ár- es hozamingadozást is kiszűrő underlying deficit) több mint 3 százalékkal javult (a nagyon jelentős megszorítások hatásaként a görög deficit javulása 6,2 százalékos volt).