Pénzügyi Szemle online blog

Az elmúlt 40 év nem kedvezett az alacsony keresetű munkavállalóknak az Egyesült Államokban, a minimálbér reálértékben ugyanis csökkent, miközben a termelékenység korábban soha nem látott sebességgel emelkedett.

A minimálbér reálértéke 1968-ban érte el a csúcsát, azóta mintegy 20-25 százalékkal csökkent. A legutóbb három éve megemelt minimális fizetésnek - óránként 7,25 dollár, megközelítőleg 1600 forint - ma 10 dollár körül kellene lennie, ha a bérek követték volna az inflációt az elmúlt négy évtizedben. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ha azonban a technológiai újításoknak köszönhetően rohamosan emelkedő termelékenységet követte volna a minimálbér, akkor az ma nem 7,25 dollár, hanem több mint 20 dollár lenne! Érdekesség egyébiránt, hogy a termelékenység a válság alatt is tovább javult, ami elsősorban azzal indokolható, hogy a vállalatok költségcsökkentéssel, azaz elbocsátásokkal válaszoltak a krízisre.

Egy gazdasági válság mindig komoly változásokat hoz a világban, a mostani krízis egyik nagy nyertese Kína. Már csak az a kérdés, ki tud velük együtt robogni, és kinek marad a sóvárgás.

Érdekes példát szolgáltat a dél-amerikai kontinens, melynek gazdasága ma már ezer szállal kötődik Kínához, olyannyira, hogy épp a távol-keleti óriásgazdaság válság alatti stabilitása volt az, ami megvédte Dél-Amerikát az összeomlástól (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

Az Inter-American Development Bank kutatói egy elemzés során kimutatták, hogy míg az amerikai gazdasági sokkok Dél-Amerikára gyakorolt hatása lefeleződött az elmúlt 15 évben, addig a kínai gazdaság rezdülései háromszor annyira éreztetik hatásukat.

Nem tartjuk elég sokra a szabadságot, mindent az államtól várunk, a hazugság és önáltatás pedig népi sport - egy amerikai közgazdász szerint Európa ezek miatt került válságba.

Európa nem csak gazdasági, hanem kulturális válságban is van - így összegezhető az amerikai katolikus Acton Institute kutatási igazgatójának, Samuel Greggnek a véleménye. Beszédes, hogy az 1900-as években Európa uralta a világgazdaságot, most pedig a globális gazdaság beteg embere az öreg kontinens.

Gregg előadásának első fele szól a jelenlegi válság gazdasági és kulturális aspektusairól, a második félóra már inkább vallási kérdésekről, illetve az egyházak szerepéről. A közgazdász szerint a jelenlegi európai krízisnek vannak gazdasági okai, de a mély okokat az értékek, a kultúra világában, azaz a fejekben kell keresni.

Lehet vitázni a felelősségről, de egy biztos: a bankok olyanoknak is adtak hitelt, akiknek nem szabadott volna.

Magyarország legnagyobb gazdaságpolitikai problémája a magas devizaadósság, illetve az ebből adódó pénzügyi bizonytalanság. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi abban a baj, ha egyesek hitelt vesznek fel, illetve miért okoz szinte nemzeti tragédiát, ha ezt nem tudják visszafizetni. A válasz: azért, mert nagyon sokan vannak, a gond pedig az, hogy sokan közülük már a hitelfelvételkor sem voltak hitelképesek (lásd "Gazdasági törvények, jogi szabályozás" című cikkünket a jobb hasábban).

Hiába a "sikeres görög csőd", a befektetők továbbra sem bíznak Görögországban, sőt az új állampapírok hozamai alapján akár újabb csődöt is elképzelhetőnek tartanak.

A görög államcsőd, vagy ha jobban tetszik, a magánbefektetők által elfogadott adósság-átstrukturálás a legkisebb negatív hatást sem gyakorolt a pénzpiacokra. A bankok és biztosítók 50 százalékos veszteséget szenvedtek el az állampapírokon, és megdőlt a "senki sem mehet csődbe az eurózónában" alaptétel is, mégsem volt nyoma sem piaci pániknak, vagy euróesésnek, vagy a spanyol/olasz kötvénypiacok megrendülésének. (Bővebben lásd "Nem bíznak a befektetők a görög kötvényekben" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A politikusok jól láthatóan felkészítették a pénzpiacokat a csődre, a jövőt illetően ugyanakkor egy fontos feladatuk még van: el kell hitetni a befektetőkkel, hogy a görög egyszeri és megismételhetetlen eset volt.

A pénzpiacok - és különösen a kötvénypiacok - alapja ugyanis a bizalom. Ha a befektetők el tudják képzelni, hogy egy nagyobb eurózóna tag is rákényszerítheti a kötvénytulajdonosokat egy 30-40-50 százalékos veszteségleírásra, az alapjaiban rengetheti meg az eurózóna iránti bizalmat.