Pénzügyi Szemle online blog

Idővel vagy hatástalanítunk, vagy jön a robbanás.

A fejlett gazdaságokban - Japánban, Nyugat-Európában - komoly fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak az elöregedő népesség és az ezáltal fenntarthatatlanná váló nyugdíjrendszerek, az igazán aggasztó azonban az, hogy a nem túl távoli jövőben a most még problémamentesnek tűnő feltörekvő világ is hasonló gondokkal fog szembesülni.

A magyar nyugdíjrendszer kapcsán korábbi posztjainkban már írtunk, most az IMF egyik elemzését vizsgáljuk meg, melyben a Valutaalap szakemberei a feltörekvő gazdaságok nyugdíjrendszereit vették górcső alá. (Bővebben lásd "A feltörekvő világot is utolérhetik a nyugdíjgondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eredmények elgondolkodtatóak, a feltörekvő országok ugyanis könnyen az elöregedő népesség, és az elégtelen nyugdíjellátás csapdájába kerülhetnek. Ezek az országok most még fiatalnak számítanak, átlagosan ugyanis mindössze a lakosság 14 százaléka idősebb 65 évnél, ez az arány ugyanakkor 2050-re akár megduplázódhat. Eközben viszont az idősek töredéke részesül nyugdíjellátásban, például az ázsiai feltörekvő országokban mindössze 26 százalék ez az arány.

A spanyolokat épp az euró taszíthatja mély gödörbe, a megoldás talán a közös európai államkötvénypiac megteremtése lehetne.

Miről is van szó? A spanyol gazdaság a globális visszaesés és az ingatlanbuborék kidurranását követőn mély recesszióba esett, amire a vállalatok és a háztartások azonnal reagáltak: elkezdték visszafizetni korábban felvett hiteleiket, azaz megtakarítottak. A magánszektor megtakarítása pedig nem jelent mást, mint hogy visszafogják a fogyasztást és a beruházást, ami tovább gyengíti a gazdaságot. (Bővebben lásd "Spanyol válság: megoldást jelenthet a közös eurókötvény" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebben a helyzetben kellene a kormánynak színre lépnie, és különböző élénkítő programokkal életet lehelni a gazdaságba - épp ahogy az amerikaiak csinálták -, erre azonban a spanyoloknál megint csak nem volt lehetőség, miután az állampapírpiac összeomlása megszorításokat kényszerített a kormányra.

Az ügyeskedők visszaszorításával küzdenének a drága benzin ellen.

A népharag gyakran megtalálja a spekulánsokat és befektetőket, pedig a fájó áralakulásért a legtöbbször nem is ők, hanem sokkal inkább a háttérben meghúzódó piaci folyamatok okolhatók. (Bővebben lásd "Ki a felelős a magas benzinárért?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A nagy elmozdulásoknak ugyanis a forint és az olaj piacán is jó okuk van, még akkor is, ha ezeket az okokat csupán kevesen ismerik. Az igazi okokat pedig gyakran túl népszerűtlen lenne a nyilvánosság elé tárni, sokkal egyszerűbb egy amúgy sem túl népszerű bűnbakot - azaz a spekulánsokat - előállítani.

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett.

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása - erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről. (Bővebben lásd "Összefoglaló a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetéről" című írásunkat a jobb hasábban).


Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.

Brüsszelben és Washingtonban nem úgy számolnak, mint Budapesten. Kinek lehet hinni?

A hiteltárgyalások csúszásának legszürreálisabb momentuma, hogy nem egyeznek meg a magyar kormány és a nemzetközi pénzügyi intézmények előrejelzései. Budapest szerint a bejelentett lépések biztosítják a hiánycél teljesülését, Washington és főleg Brüsszel szerint pedig nem. Kinek lehet hinni egy ilyen helyzetben? (Bővebben lásd ''Nem igaz, hogy a Valutaalap tévedhetetlen'' című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A fenti kérdésre politikai szimpátia és a feltételezett elfogultságok alapján is lehet válaszolni, de talán érdemes végiggondolni egyéb szempontokat is (természetesen az a legjobb, ha valakinek van annyi szabadideje, szakértelme és adata, hogy önmaga járjon utána az eltérés okainak). Az alábbi pontokat emelném ki, megfontolásra javasolva őket.