Pénzügyi Szemle online blog

A nyugati világ egyik aggasztó problémája az elöregedő népesség. A folyamat számos kérdést felvet, például felborul-e a nyugdíjrendszer, hogyan növelhető a GDP a népességszám csökkenése mellett, ki fogja törleszteni az adósságokat, és végül: visszaveti-e a részvénypiacokat, ha a nyugdíjba vonulók piacra dobják részvényeiket?

Szakemberek az 1990-es évek részvénypiaci szárnyalását - az amerikai Dow Jones részvényindex 2500 pontról 10 000 pontra emelkedett ebben az időszakban - épp azzal magyarázták, hogy a baby boom generáció, azaz a II. világháború utáni időszakban, konkrétan az 1946 és1964 között születettek éppen ebben az időszakban vásároltak nagy mennyiségben részvényeket, takarékoskodva a nyugdíjas évekre (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

A pénzügyi válság során az eurózóna megroppant, Japán két évtizede küzd a deflációval és a stagnáló gazdaságával, miközben az Egyesült Államok csupán a rekord összegű ösztönzőcsomagoknak köszönheti növekedését. Jöhet Kína.

A távol-keleti óriásgazdaság azok után, hogy a világ legnagyobb exportőrévé vált, és üldözőbe vette az Egyesült Államokat a világ legnagyobb gazdaságának járó címért, most újabb babérokra tör: a következő években meg kívánja hódítani a nemzetközi pénzpiacokat is (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

A kínai jüan az egyetlen a világ hat vezető devizája közül - dollár, euró, jen, font, frank, jüan -, melynek nincs számottevő tartalékdeviza szerepe.

Ezen most szeretne változtatni az ország vezetése, első lépésként pedig bejelentették, hogy a China Development Bank jüan alapú hitel megállapodásokat köt a legnagyobb feltörekvő gazdaságokkal, úgymint Indiával, Brazíliával, Oroszországgal és Dél-Afrikával. Konkrét összegekről még nem esett szó, a nevük elhallgatását kérő érintettek azonban már jelezték, hogy komoly volumenekről és komoly üzletekről lesz szó.

Megmondja, mit csinál, hasznos és megalapozott döntéseket hoz, kiszámítható, nem lop, és nem erőszakos - mi az?

A "jó kormányzás" az utóbbi évek egyik sokat emlegetett szlogenje, az állami működés megújításáról manapság nem lehet anélkül beszélni, hogy egy párszor ne hangozzék el a bűvös szókapcsolat. De mit is jelent a jó kormányzás? Mire kellene ehhez törekedni? (Ezzel kapcsolatban "A jó kormányzás és a közpolitika-alkotás folyamata" című cikkünket lásd a jobb hasábban).

A kormányzás alapesetben két dolgot jelent: azt, hogy miképp hozzuk a döntéseinket, illetve hogy miképp valósítjuk meg azokat. A jó kormányzás ennek megfelelően azt jelenti, hogy mind a döntéshozatal, mind a végrehajtás bizonyos elveknek és gyakorlatoknak megfelel.

A nemzetközi sajtóban szinte divat lett rettegni az iráni olajembargótól. A konfliktus miatt az olaj világpiaci ára elszállhat, a benzinár az egekbe szökhet, a gazdaságok pedig ismét recesszióba zuhanhatnak. Vagy nem?

Jobb félni, mint megijedni, ez kétségtelen, James D. Hamilton, a University of California közgazdász professzora ugyanakkor egy érdekes elemzés kapcsán rámutat, hogy egyelőre semmi okunk a pánikra (bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban).

A professzor azt vizsgálta, hogy az amerikai gazdaság hogyan reagált a korábbi olajár-sokkokra, következtetésként pedig arra jutott, hogy a lakosság gyorsan és hatékonyan alkalmazkodik a magasabb benzin- és energiaárakhoz, így a gazdasági katasztrófa még egy hirtelen olajár-robbanás esetén is jó eséllyel elmaradna.

Egy neurológus-bankár szerint 2008 végén és 2009 elején azért estek hatalmasat a világpiacok, mert a traderekben túltengett a kortizol nevű hormon. Épp ekkor szakadt be a forint is, és ekkor kényszerült IMF-hitelre Magyarország a piacok kiszáradása miatt.

John Coates, a Deutsche Bank és a Goldman Sachs egykori vezető tradere szerint a tőzsdei mozgások nem racionális számításokra és közgazdasági igazságokra vezethetőek vissza, hanem - a hormonokra. Gillian Tett, a Financial Times kolumnistája ismertette a bankárból lett neurológus Coates érdekes és szokatlan elméletét, amely szerint a piaci mozgások kiszámíthatatlansága biológiai kérdés, amelyen belül kiemelkedő jelentősége van a kereskedők hormonkilengéseinek.

Coates szerint piaci szempontból az egyik legfontosabb hormon a stresszhormonként ismert kortizol, amely a testünk "küzdj vagy menekülj" reakcióját szabályozza. Veszély esetén, rövid távon a kortizol fontos funkciót lát el, erősíti ugyanis a védekezési ösztönt. Az azonban már bajos, ha a kortizol a folyamatos stressz miatt magas szinte áll be - a következmény ebben az esetben ugyanis irracionális kockázatkerülés és indokolatlan pesszimizmus lehet.

A cambridge-i professzor szerint épp ezt az utóbbi tünetegyüttest lehetett megfigyelni 2008 végén és 2009 elején, amikor a piacok világszerte beszakadtak - Magyarországon ekkor zuhant be a forint (a 2008 közepe és 2009 tavasza közötti árfolyamkülönbség 80 forint volt az euró viszonylatában), és ekkor száradtak ki annyira a pénzügyi piacok, köztük a magyar állampapírpiac, hogy az ország majdnem csődbe ment, és IMF-csomagra szorult. Az ok eszerint tehát nem más volt, mint hogy a traderek testében túl magas szintre állt be a kortizol, ami így megakadályozta őket a racionális döntéshozatalban.