Pénzügyi Szemle online blog

Ki gondolná, hogy a korai nyugdíjazás amellett hogy az államkasszát is megterheli, még az egészségre is káros?

Gyakran olvashatunk arról, hogy az európai nyugdíjrendszerek komoly bajban vannak, az elöregedő népesség miatt ugyanis jelen formájukban nem fenntarthatók. Megoldásként általában a nyugdíjkorhatár-emelés kerül szóba, amit ugyanakkor a választópolgárok heves ellenállással fogadnak. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy tanulmány ugyanakkor kimutatta, hogy a későbbi nyugdíjazás egyenesen a választópolgárok érdeke, két okból is. Egyrészt minél többen dolgoznak és minél kevesebben mennek el nyugdíjba, annál több forrás marad a költségvetésben egyéb kiadásokra. Másrészt minél később mennek nyugdíjba a polgárok, annál több megtakarítással rendelkeznek, és ami meglepő, annál jobb egészségi állapotnak örvendenek, azaz a késői nyugdíjazással épphogy növelni tudják várható élettartamukat.

Egy 19. századi magyar jogszabály felmelegítése enyhíthetne a svájci frank miatt szenvedő önkormányzatok bajain.

A magyar önkormányzatok is úsznak az adósságban, egyre komolyabbak a fizetési fesztültségek. Pedig csak egy százéves magyar jogszabályt kellene leporolni (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban, "Régi-új ötlet az önkormányzatok hosszú lejáratú finanszírozására" címmel).

Magyarországon az önkormányzatok adósságállománya nagyjából 1000-1200 milliárd forint. Azért csak "nagyjából", mert a jelenleg érvényes államszámviteli rendszer nem képes megmondani, hogy pontosan mekkora ez az összeg.

Okos ember a más kárán tanul - tartja az ismert mondás. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem, ahol a gazdaságpolitikusok gyakran akkor cselekszenek a legokosabban, ha egészen egyszerűen körbenéznek, és lemásolják azon országok gazdasági modelljeit, amelyek működnek, és tartózkodnak azoktól, melyek bukáshoz vezettek.

A válság után az vált központi kérdéssé, hogy merre van a kiút, mi lehet a megoldás? Érdemes laza monetáris politikát folytatni, alacsony kamatokat fenntartani és olcsó pénzzel elárasztani a gazdaságot? Megszorítani kell vagy élénkíteni? Le kell-e értékelni a devizát? Nos, Európa a megszorítások útját választotta, ez ugyanakkor több esetben is súlyos áldozatokkal járt. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem volt ez másként Lettországban sem, ahol az IMF javaslatára a kormány súlyos megszorításokkal válaszolt a válságra. Az elv logikus: csökkenteni kell a béreket, aminek következtében a vállalatok versenyképessége javul, ezáltal növekszik az export és végső soron a gazdaság is növekvő pályára áll.

Az amerikai ingatlanpiaci korrekció olyan jól sikerült, hogy mára az árak visszatértek a "normális" szintre. Európában azonban több országban is súlyos a túlértékeltség, így további esés jöhet.

Ez alapján félő, hogy az érintett európai országokban - spanyol, brit, ír ingatlanpiac - további lakásár-esés következik, ami újabb visszahúzó erőt jelent majd az éppen hogy éledező gazdaságok számára. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Megbuktak-e a közgazdászok és megbukott-e a modern közgazdaságtan, miután elmulasztotta előre jelezni a válságot? "Békeidőben", vagy a krízisek alatt érdemes hallgatni a szakértőkre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ blogjában Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász.

Nem hibáztathatók a közgazdászok azért, mert nem látták előre a válság kirobbanásának pontos dátumát, vagy mert nem jósolták meg a Lehman Brothers bukását. Azért viszont hibásak, hogy nem figyelmeztettek az egyensúlytalanságokra, például az ingatlanárak elszabadulására, a bankok túlzott spekulációira, vagy a felduzzadt hitelállományok veszélyeire - írja Krugman. (Bővebben lásd "Megbuktak a közgazdászok, megbukott a közgazdaságtan?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)