Pénzügyi Szemle online blog

Alig telt el néhány hét azóta, hogy az újságok címoldala roskadozott a "Mikor megy csődbe az eurózóna?" típusú címektől. De vajon valóban van ok a pánikra az európai költségvetési hiányokkal és államadósságokkal kapcsolatban?

A kérdés természetesen megosztja a közgazdász társadalmat - ahány ház, annyi vélemény -, mint ahogyan a pénzpiacok és a média is hajlamos felnagyítani a problémákat, nehezítve ezzel a tisztánlátást.

De! A tények azt mutatják, hogy a teljes eurózóna vonatkozásában mind a költségvetési hiány, mind az államadósság esetében van ok az optimizmusra (lásd cikkünket a jobb oldali hasában), a folyamatok ugyanis az időről-időre kirobbanó piaci pánikok ellenére kedvező irányba haladnak.

Görögország előtt két út áll: maradni az eurózónában, követni az IMF/EU által megszabott "megszorító" utat és évekig szenvedni a recessziótól, vagy a 2001-es argentin válság mintájára csődöt jelenteni, kilépni az eurózónából és elindulni egy legalább annyira rögös úton.

Görögország - a várt 25-30 százalékos recesszióval - minden bizonnyal a modern történelem legsúlyosabb gazdasági visszaesését fogja elszenvedni a jelen válság során. Az eddigi csúcstartó Lettország volt 24 százalékkal - ez ugyancsak a 2008-ban kirobbant krízis során jött össze -, illetve Argentína a 2001-es válság során elszenvedett 20 százalékkal.

Nobel-djías közgazdász pár soros összegzése arról, hogy miért nincs sok oka mosolyogni a válságban levő euró-országoknak.

Görögországban és az eurózóna többi, nehéz helyzetben levő államában nem nagyon vannak jó válaszok a jelenlegi helyzetre - legalábbis Paul Krugman, Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint. Egyre gyakrabban felmerül az is, hogy az eurózóna jelenlegi formájában meg sem marad (ennek hatásait is többféleképp látják, lásd Európa: gazdasági káosz, vagy fejlődés? című cikkünket a jobb hasábban)

A román cukoripar jelenleg akkora, mint a magyar, pedig pár éve még negyedakkora volt. A magyarázatot sajnos a magyar oldalon kell keresni.

Újra vita alakulhat ki a magyar Országgyűlés plenáris ülésén a magyar cukoripar privatizációjával, illetve az európai uniós cukoripari reformfolyamatban képviselt magyar állásponttal kapcsolatban.

A vitát meghagyva az arra illetékeseknek mindenképp érdemes fellapozni az Európai Számvevőszék cukorreformmal kapcsolatos, 2010-ben kiadott jelentését. A helyzet természetesen azóta valamennyire változott, de a fő megállapítások ma is tanulságosak (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban).

A kérdésről nyilatkozó európai politikusok többsége szerint kitörne a káosz és a végeláthatatlan gazdasági háború, Bruno S Frey, a University of Zurich professzora szerint ugyanakkor erről szó sincs.


A közgazdász professzor szerint (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) az európai politikusok azért riogatnak a katasztrófa szcenáriókkal, hogy a választókban ne alakulhasson ki alternatív jövőkép egy új európai útról. A politikusok többsége számára ugyanis az eurózóna és az euró csődje nem egy új forgatókönyv kezdetét, hanem vélhetően a pályafutásának végét jelentené.