Pénzügyi Szemle online blog

Bár a hivatalos kormányzati statisztikák nem mutatnak ki számottevő inflációt, a pénzromlás üteme egyre több "kis embert" ijeszt meg.

Az államadósságok lefaragása alapvetően két módon képzelhető el: takarékossággal és megszorításokkal, vagy az infláció felpörgetésével és az adósság elinflálásával. Bár az első is bevett szokássá vált mára, a második jóval kisebb társadalmi feszültséggel jár, azaz félő, hogy a gazdasági vezetők végül úgy döntenek, mégiscsak kiengedik az inflációs szellemet a palackból. (Bővebben lásd " A megtakarításokat fenyegeti a pénzpumpa?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Gyors példa: egy országnak van 100 egység adóssága, 100 egység GDP-je, és 100 egységnyi papírpénze. A GDP-hez viszonyított adósság 100 százalék, ami eléggé ijesztő. Az adósságot lehetne faragni, ha a kormány megszorítana, de ennél jóval egyszerűbb és kisebb fájdalommal is jár, ha a jegybank 0 százalékra viszi le a kamatokat, és belepumpál mondjuk 20 egység plusz pénzt a gazdaságba. Így marad 100 adósság, de a pénzmennyiség 120-ra ugrik, míg a GDP ugyancsak 120 lesz. Az adósság/GDP mutató így 83 százalékra csökken, miközben az infláció felpörög.

Minél többet törlesztünk, annál jobban eladósodunk?

A magyar közpolitikai vitákban is gyakran hallani ugyanazzal az időszakkal kapcsolatban, hogy csökkent, illetve nőtt az adósság. Ez a két állítás alapvetően ellentétes, de mégis van olyan közgazdasági elmélet, ami kibékítheti ezt az antagonizmust (az adósságcsökkentés lehetőségeiről lásd "A fenntartható adósság elérésének hét módja" című cikkünket a jobb hasábban).

Elképzelhető, hogy az európai adósságválság végül nem az eurózónát, hanem Spanyolországot fogja darabjaira törni?

A kérdést a szeptember 11-én Barcelonában tartott tüntetést követően kellett komolyan venni, melyen több mint 600 ezren vonultak utcára - egyes források 1,5 millióról szólnak -, Katalónia függetlenségét követelve. Az összesen 7,5 millió lakosú tartományban már régóta napirenden van a függetlenség, ám miután ezt a spanyol alkotmány nem teszi lehetővé, az EU pedig minden fronton elveti, eddig érdemi előrelépés nem történt. (Bővebben lásd "Lehet-e önálló állam Katalónia?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Most azonban, látva a jelentős népharagot, szakemberek nem tartják kizártnak, hogy egy esetleges népszavazás alkalmával a katalánok többsége a függetlenség mellett döntene, alapos káoszt idézve ezzel elő nem csak Spanyolországban, de az egész eurózónában.

Az eurózóna válsága arra mutat rá, hogy a leírt szabályok önmagukban keveset érnek. Erre Magyarországon is figyelni kell.

Mi történik akkor, ha a leírt szabályok, törvények, alkotmányos rendelkezések nem veszik figyelembe egy adott közösség politikai és társadalmi prioritásait? Mi a helyzet, ha a közösség nem nő fel a szabályokhoz? - Samuel Gregg, az Acton Intézet közgazdász kutatója szerint a jelenlegi európai krízis elsősorban erről szól. (Bővebben lásd "Ezért bukott meg a maastrichti szerződés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az 1992-ben elfogadott maastrichti szerződés előírt számos fiskális szabályt, ami egyrészről letette a közös monetáris politika alapjait, másrészről az európai jóléti állam terjeszkedését volt hivatott meggátolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Európában az emberek elvárják az állami gondoskodást, az állam által nyújtott biztonságot - szemben például Amerikával, ahol ez jóval kevésbé jellemző.

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a költségvetés rendbe tételének a társadalom leggazdagabb rétegeinek megadóztatása.

Érdemes emelni a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, ezzel ugyanis növekednek az adóbevételek, csökkennek a társadalmon belüli vagyoni különbségek, és ami a legfontosabb, az adóemelés nem akasztja meg a gazdasági növekedést és a beruházásokat - erre a következtetésre jutottak az amerikai Center on Budget and Policy Priorities kutatóintézet szakemberei. (Bővebben lásd "Érdemes emelni a jövedelemadó felső kulcsát?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kutatást annak kapcsán végezték el a szakemberek, hogy az amerikai elnökválasztási kampány során komoly vitát kavart a kérdés: vajon érdemes-e megszüntetni a gazdagok számára Bush elnök által bevezetett adókedvezményeket, azaz érdemes-e növelni a gazdagok adóit.