Pénzügyi Szemle online blog

Mikor lesz már vége a válságnak? - tettük fel a kérdést számtalanszor az elmúlt fél évtizedben. A válasz általában az volt, hogy "még két-három év biztosan", a szomorú valóság azonban az, hogy a teljes gyógyuláshoz ennél jóval több idő kell.

A lejtmenet egy pénzügyi összeomlással indult még 2008-ban, majd következett a gazdasági válság a maga recesszióival és a megugró munkanélküliséggel, végül beköszöntött az adósságválság, melynek során kiderült, hogy sem a lakosság, sem az államok nem tudnak egészségesen működni ilyen magas adósságok mellett. Az igazi gond minden bizonnyal ez, azaz a tetemes adósságállomány, melyet a világ a válság előtti békeévekben halmozott fel. (Bővebben lásd "Évtizedekig küzdünk még az adósságokkal?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Adósságok GDP-hez mért aránya (pirossal a magánszektor, kékkel az államadósság)

A "mikor lesz már végre vége a válságnak" típusú kérdés tehát lefordítható erre: "mennyi időbe telik, míg a lakosság és az államok egészséges szintre építik le az adósságokat?"

Vannak népek, akik igénylik az állami gondoskodást, és vannak, akik nem kérnek belőle. Mi magyarok vajon melyik csoportba tartozunk?

Az amerikai elnökválasztási kampány felvet egy érdekes kérdést: lehet-e választást nyerni a kapitalizmus fellegvárában egy olyan politikával, mely az állami szerepvállalás erősítésére épít? (Bővebben lásd "Nem kell a nagyobb állam az USA-ban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Barack Obama ugyanis pont ebbe az irányba igyekszik terelni az USA gazdaságát, az első elnöki ciklus során a százmilliárdos gazdaságélénkítő csomagok után következett a jelentős társadalmi vitát kavart egészségügyi reform (Obamacare), végül az adósságválság egy lehetséges megoldási javaslataként előkerül a magasabb jövedelműek adóinak emelése.

Hogyan másszunk ki egy olyan gazdasági válságból, melynek során az állam a magas adósságszint miatt megszorításokra kényszerül, a lakosság pedig a korában felvett hitelek visszafizetésével van elfoglalva?

A 2008-2012-es gazdasági válság mélységét tekintve az 1929-33-as, és az 1980-as évek elejének W-alakú recesszióihoz hasonlítható. A bajt ezekben az esetekben - részben - az okozta, hogy a korábbi fellendülés alkalmával felhalmozott adósságokat a válság kitörését követően törleszteni kellett, így nem volt mód arra, hogy az állam különböző gazdasági programokkal serkentse a fellendülést. Akkor mégis hogyan sikerült a korábbi két esetben kimászni a szorult helyzetből, és ismét növekedési pályára állni? (Bővebben lásd "Hogyan legyünk úrrá a válságon?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kérdésre Nicholas Crafts, a University of Warwick professzora válaszol, aki hangsúlyozza, hogy például a brit gazdaságban az 1930-as évek elején az élénkítő jegybanki politikával - alacsony kamatok, pénzpumpa, magasabb infláció -, míg az 1980-as évek elején sikeres gazdasági reformokkal tudtak úrrá lenni a válságon.

Ha hisszük, ha nem, a számok egyértelműek: komoly adócsökkentést hozott az utóbbi két év.

A fejlett világban Magyarországon csökkent a leginkább az adóterhelés 2010 és 2011 között - derül ki az OECD friss adatsorából és elemzéséből. A GDP arányában mért adóelvonás 2011-ben 35,7 százalékos volt, míg egy évvel korábban még 37,9 százalékos. (Bővebben lásd "Magyarország eddig kimaradt az adóemelésből" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Adóelvonás a GDP százalékában

Sok a vita a magyar közéletben az utóbbi két év adópolitikájával kapcsolatban, de az OECD elemzése alapján nem kérdéses, hogy összességében csökkent a magyar háztartásokon és vállalatokon levő adónyomás. Különösen feltűnő a változás 2007-hez képes, amikor - egyetlen év alatt 3 százalékpontot kitevő emelkedés mellett - a GDP 40,3 százalékát vonta el adó formájában a privát szektortól a magyar állam.

Jön a csekkadó, miközben a bankadó is marad, így a bankok a következő években is "segíthetik" a magyar költségvetést. Máshol hogy van ez, mennyit fizetnek a pénzintézetek?

Az Európai Unión belül - mint a gazdaságpolitika oly sok területén - egyelőre nincs egységes álláspont a bankadókkal kapcsolatban, noha eddig 17 ország vezette be valamilyen formában. A bankokra tehát egyre többen és egyre inkább számítanak a közterhek viselésében, a gond csak az, hogy ezeket az adótípusokat az egyes kormányok gyakran igen rövid idő alatt, a nemzeti bankszövetségekkel történő egyeztetések elhagyásával vezetik be. (Bővebben lásd "Banki különadók az Európai Unióban" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Irányelvek, javaslatok vannak, az egyes országok azonban a legváltozatosabb módon vetettek ki bank- illetve bankár adókat. A három leggyakoribb bankadó típus a pénzintézetek mérlegtételeire kivetett adók, az ún. Financial Activities Tax (FAT), amely a pénzügyi intézmények eredménye, illetve bizonyos javadalmazások (bérköltségek) alapján kivetett adó lenne, valamint a Financial Transaction Tax (FTT, közismert nevén Tobin-adó), amely a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony (0.01-0,25 %) adót jelenti.