Pénzügyi Szemle online blog

A napokban két ellentétes tartalmú hír/vélemény látott napvilágot, melyek felvetik a kérdést: vajon ki járna jól azzal, ha az eurózóna összeroppanna?

Egyrészt az áprilisi kínai exportadatok elmaradtak a várakozásoktól, amit a kínai illetékesek a csalódást keltő európai megrendelésekkel magyaráztak - Kína minden bizonnyal nem örül Európa gyengélkedésének -, másrészt Arthur Herman, az amerikai American Enterprise Institute kutatóintézet történésze egy cikkben ("Why the death of Europe is America's opportunity") kifejtette: az eurózóna összeomlása remek lehetőséget teremt az Egyesült Államok számára. (Bővebben lásd "Ezért örülhet az USA az eurózóna szenvedésének" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Herman hangsúlyozta, hogy bár a görög hullámok a Wall Streetet is elérték, azaz az elmúlt hetekben az amerikai részvényárfolyamok is megsínylették az európai adósságválság újabb rezgéseit, hosszú távon azonban mégis az Egyesült Államok lehet az, aki hasznot húzhat az európai rendszer széteséséből.

A legfrissebb görög hír szerint kudarcba fulladt az utolsó kísérlet is a kormányalakításra, így júniusban jöhet az új választás. A kérdésre, amely a várható jövőt firtatja, Nouriel Roubini néhány szóban válaszol.

A közgazdász Twitter oldalán tette közzé az általa valószínűnek gondolt forgatókönyvet, amely így néz ki: "választás, államcsőd, kilépés az eurózónából, tőkekorlátozások, betétbefagyasztások, az euróra szóló követelések drachmára konvertálása, a drahchma leértékelése, visszatérés a növekedés/munkahelyteremtés útjára." (Bővebben lásd "Mi vár a görögökre? - Íme egy lehetséges forgatókönyv" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Ez a forgatókönyv kísértetiesen hasonlít arra, amit Argentína a 2001-ben bejelentett csőd után megélt. Az argentin csőd egy hirtelen, mintegy 10 százalékos GDP-zuhanást hozott 2002-ben, közben a havi szintű infláció 10 százalékra pörgött fel, az argentin peso pedig meredek lesiklópályára került, a dollárral szembeni jegyzés 1-ről 3,5 fölé szökött.

"Továbbra sem kívánatos, technikailag ugyanakkor kivitelezhető a görögök eurózónából történő kilépése" - nyilatkozták európai jegybankárok a hétvége folyamán, ami jelentős fordulatot mutat Európában, eddig ugyanis az volt a jelmondat, hogy nem lehetséges az eurózóna elhagyása.

A politikai szópárbaj tehát elkezdődött - a csörte részleteiről a Financial Times a "Fear grows of Greece leaving euro" című írásban részletesen beszámolt -, a görög politikusok kilátásba helyezték az eurózóna elhagyását, sőt a második mentőcsomag feltételeinek újratárgyalását, és szélsőséges esetben még az államcsődöt is. Eközben az eurózóna vezetői igyekeznek nyomást gyakorolni a múlt vasárnap előkelő helyen végzett görög szélsőséges pártokra, hangsúlyozva, hogy a kilépés Görögországot jóval súlyosabban érintené, mint az eurózónát. (Bővebben lásd "A görög kilépés várható hatásai" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A múlt hét, illetve a hétvége eseményei ugyanis már abba az irányba mutattak, hogy Görögország kénytelen lesz új választásokat tartani, akár már júniusban, melyen a közvélemény kutatások az euróellenes szélsőséges párt, a Syriza győzelmét jósolják.

Az eurózóna szépen lassan kettéválik "jófiúkra" - németek, hollandok -, akik mindent megtesznek a költségvetési hiány lefaragása érdekében, és "rosszfiúkra" - franciák, görögök -, akik nagyon úgy tűnik, hogy nem kérnek a megszorítások politikájából.

Érdekesség ugyanakkor, hogy pont azok kardoskodnak leginkább a költségvetési fegyelem mellett, akik egyébként megtehetnék, hogy költsenek és felpörgessék az eurózóna gazdaságát. Az első számú mintaország ilyen szempontból Hollandia. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Hollandiában április végén kormányválság robban ki, miután elfogyott az újabb megszorításokhoz szükséges politikai támogatás. A kormányfő lemondott, a hitelminősítők pedig kilátásba helyezték az elsőrangú, azaz "AAA" minősítés elvesztését. Az ellenzék ekkor olyat tett, ami még a lemondását frissen bejelentő kormányfőt, Mark Ruttét is meglepte: mégiscsak támogatását adta a csomaghoz, amelyet végrehajtva a tervek szerint jövőre elérhető lesz a bűvös 3,0 százalékos deficitcél.

Európa nagy bajban van, és úgy fest, a jelenlegi megszorító út nem vezet sehova. De mit kellene tennie a politikusoknak? Íme a talpraállás egy lehetséges receptje.

Rövid helyzetértékelés: a lakosság és a vállalatok a válság miatt megtakarítanak, tehát nem fogyasztanak, a kormányok pedig ugyancsak megszorítanak, így nincs aki lendületet adhatna a gazdaságnak. A munkanélküliség megállíthatatlanul emelkedik és küszöbön az újabb recesszió. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebből az ördögi körből egy módon lehet kilépni: az államnak el kell kezdenie költeni, függetlenül attól, hogy az elköltésre szánt pénzt honnan teremti elő. Pontus Rendahl, a University of Cambridge egyetemi tanára rámutat: teljesen mindegy, hogy a kormányzat adóemelésből vagy deficit-felhalmozásból - azaz jövőbeli adóbevételekből - finanszírozza a plusz kiadásokat, a lényeg az, hogy költsön, és állítsa növekvő pályára a gazdaságot.