Pénzügyi Szemle online blog

Ha gyermekkorban nincs pénz tanulni és orvoshoz menni, az jelentős hátrány az egész életre. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a tehetősebbek segítségének nincs értelme, mert van!

Nyilvánvaló tény, hogy a szegény sorból érkező gyermekek jóval rosszabb esélyekkel vágnak neki iskolás, majd felnőtt életüknek, mint azok, akiknek minden pénzük megvan tanszerekre, különórákra, orvosra, sportra vagy épp főiskolára. Sőt, a szegénységből külső segítség nélkül szinte lehetetlen kitörni, azaz a hátránnyal induló szülők gyermekei ugyancsak jó eséllyel hátrányos helyzetű felnőttek lesznek. Bruce Wydick, a University of San Francisco közgazdász professzora ugyanakkor egy tanulmányban bebizonyította, hogy az ördögi kört igenis meg lehet törni. (Bővebben lásd "Hatékonyak a hátrányos helyzetű gyermekeket támogató programok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A professzor megvizsgálta a Compassion International, a világ legnagyobb, hátrányos helyzetű gyermekeket támogató alapítványának eredményeit, és arra jutott, hogy a különböző "célzott" (azaz távoli, de kvázi örökbefogadást jelentő), elsősorban oktatási és egészségügyi programokban részt vevő gyermekek kiemelkedési esélyei sokkal-sokkal jobbak, mint a nem támogatott gyermekeké. (A professzor a világ hat szegény országában vizsgált meg 1850 gyermekkorban támogatott, és több mint 8000 gyermekkorban nem támogatott felnőttet.)

Ha nem lehetne kihitelezni a betétesek pénzét, nem lenne baj a bankokkal. Egy IMF-tanulmány a bankrendszer teljes átalakítását és a ma ismert bankok eltűnését veti fel.

A mostani gazdasági válsággal kapcsolatos egyik legnagyobb félelem, hogy idővel a megszorítások elérik a bankbetéteket - és ahogy Cipruson láthattuk, ez a félelem egyre jogosabb. Egy IMF-es tanulmány alapján a bankokkal kapcsolatos problémákat olyan átalakítással lehetne kezelni, amely a ma ismert bankokat gyakorlatilag eltüntetné, és egy teljesen új pénzügyi és fizetési rendszert hozna létre (Bővebben lásd "Terv a bankrendszer radikális átalakítására" című cikkünket a jobb oldali hasábban).

A helyzet az, hogy a krízis jelentős mértékben és több szálon is kötődik a bankokhoz, amelyek közül most csak kettő fontos: (1) a válság egy pénzügyi összeomlással kezdődött, (2) a bankok rossz hitelei és az ebből adódó veszteségek hihetetlen összegeket emésztettek fel a nyugati államok adófizetőinek pénzéből.

A toplistát New York vezeti, de ott van az élbolyban London, Tokió, Peking és Rio de Janeiro is. Úgy fest, Moszkva lemaradt.

Bolygónk több mint 7 milliárd fős lakosságából mintegy 189 835-en mondhatják el magukról, hogy hivatalos nettó magánvagyonuk meghaladja a 30 millió dollárt, azaz a 7 milliárd forintot - derül ki a Knight Frank ingatlanpiaci kutatóintézet által összeállított tanulmányból. (Bővebben lásd "Hol élnek a világ leggazdagabb emberei?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A világ 30 legnagyobb szupergazdag-központja

Map by MPI's Zara Matheson

A tanulmány felhívja a figyelmet egy érdekes tendenciára: a szupergazdagok ma még többnyire az Egyesült Államokban és Európában élnek, közeleg az idő azonban, amikor jóval kiegyenlítettebb lesz a szupergazdagok "eloszlása", rohamosan emelkedik ugyanis az ázsiai és dél-amerikai milliomosok száma.

A pesszimisták szerint Európa gazdaságilag elveszít egy egész évtizedet - hogyan fogják ezt elviselni az évek óta munkanélküli és egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő tömegek?

Az eurózóna benne ragadt a gazdasági mocsárban, és egyelőre semmi remény arra, hogy visszatérjenek a stabil növekedéssel jellemezhető békeévek: az államok megszorítani kényszerülnek, a jegybank éppen csak annyira segít, hogy ne omoljon össze a rendszer, a bankrendszer gyenge, és ráadásul még az euró is erősödik - ez részben ugyancsak a jegybank köszönhető, aki nem kíván részt venni a globális devizagyengítő versenyben -, ami a maradék reménysugárnak tekinthető exportot is hazavághatja. (Bővebben lásd "Megtalálja-e Európa az elveszített évtizedet?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Barry Eichengreen, a Berkeley professzora szerint minden jel arra mutat, hogy Európa 2008 és 2018 között elveszíthet egy egész évtizedet, éppen úgy, ahogyan azt például a japánok megtapasztalták az 1990-es években.

Ha tudjuk, hogy a bankárok a hibásak a gazdasági válságért, akkor a következő krízist már könnyen kivédhetjük?

A kérdésre, mely szerint mi okozta a 2008-as pénzügyi összeomlást és az azt követő gazdasági válságot, a legtöbben vélhetően azt válaszolnánk, hogy a bankárok mohósága, a túl sok hitel és a túlzottan nagy kockázatot vállaló pénzügyi szektor a ludas. De ha megvan a hiba és megvan a hibás, akkor kijelenthetjük, hogy a következő ilyen pénzügyi válságot már könnyedén kivédhetjük? (Bővebben lásd "Gazdasági válságok és a pénzügy szektor ciklikussága" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kicsit naiv elképzelés, legalábbis ha igaza van Carlos Thomasnak, a Spanyol Központi Bank közgazdászának, és Galo Nuñonak, az Európai Központi Bank kutatójának, akik elemzésükben igazolják: a bankszektorra, mióta világ a világ ciklikusság jellemző, azaz hol túlzott kockázatot vállalva felfúvódik, hol - egy-egy gazdasági válságot követően - összezsugorodik. A helyzetet nehezíti, hogy talán épp ugyanazokat a hibákat nem követjük majd el, mint az utóbbi években, de jó eséllyel csak a válság kitörésekor derül majd ki, hogy mi volt az adott évtized időzített bombája (ami a 2000-es években Magyarországon a devizahitel volt)...