Pénzügyi Szemle online blog

Az ibériai állam belekeveredett egy súlyos lefelé tartó spirálba, melyből egyelőre nem látszik más kiút, mint a görög út.

Mint arról már korában írtunk, Spanyolország számára elsősorban nem az államadósság vagy a felelőtlen állami költekezés jelent komoly problémát, hanem az összeomló ingatlanszektor hitelei és a bankrendszer megroppanása. (Bővebben lásd "Spanyolország: tovább előre a görög úton?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az ingatlanboom idején rengeteg rossz minőségű hitelt utaltak ki a bankok, melyek most, a munkanélküliség emelkedésével, az ingatlanárak zuhanásával és a gazdaság recessziójával visszafizethetetlenné váltak.

A bankok nyakig ülnek a rossz hitelekben, a munkanélküliek tömegei képtelenek fizetni, az ördögi körből nem látszik más megoldás, minthogy a spanyol állam átvállalja a banki veszteségek egy részét. Ezzel ugyanakkor hirtelen megugrana az államadósság, már egy olyan szintre, amit nem lehetne sem kinőni, sem visszafizetni.

A közgazdaságtan elsőre talán bonyolultnak tűnik, pedig valójában nagyon nem az, főleg ha valaki a jövő helyett a múltba tekint.

Nincs új a Nap alatt, a jelen gazdaságpolitikai dilemmái ugyanilyen fejtörést okoztak az elmúlt évszázadok, sőt évezredek gazdasági vezetőinek is. Nincs más dolgunk, mint megvizsgálni, hogy a múltban a hasonló problémákat milyen módszerekkel próbálták kezelni, és ezek közül a módszerek közül melyek voltak azok, amik működtek. (Bővebben lásd "Ami ott nem működött, az itt se fog" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jelen válságot szokás az 1929-33-as krízishez hasonlítani, ahol ugyancsak egy korábbi boom végéhez ért a világ, gyors összeomlással, majd elhúzódó recesszióval, munkanélküliséggel, bankcsődökkel, kezelhetetlennek tűnő adósságokkal. Az akkori "válságkezelés" nagyban hasonlított a jelenlegi európai próbálkozásokra, azzal a különbséggel, hogy az 1929-33-as válság során az USA vezetése viszonylag hamar rájött, hogy rossz úton jár.

Az ingatlan- és hitelválság nagy vesztesei a közalkalmazottak.

Bár a legfrissebb amerikai munkaerőpiaci jelentés összességében csalódást okozott, a magánszektor kapcsán mégis arról árulkodott, hogy a három éve tartó lassú felépülés folytatódik. Az ingatlanpiaci összeomlás által okozott károk jelentősek, melyek helyreállításához még jó néhány évre szükség lesz, a folyamatok azonban a korábbi két recesszióban megfigyeltekhez hasonlóan alakulnak. (Bővebben lásd "Az amerikai állam is keményen megszorít" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az állami szférában ugyanakkor más szelek fújnak, itt az említett két recesszióval szemben nem növekedés, hanem ellenkezőleg, folyamatos leépítés zajlik, ami szövetségi és állami szinten három év alatt már több mint 600 ezer elbocsátott közalkalmazottat jelent.

Az európaiak egy szót se szóljanak, az Amerikai Egyesült Államok átalakulása egy működőképes gazdasági közösséggé mintegy 200 évig tartott!

Újságírók, befektetők és gazdasági "megmondóemberek" gyakran méltatlankodnak azon, hogy az európai politikusok évek óta képtelenek összerakni egy életképes eurózónát. Az igazság azonban az, hogy egy jól működő gazdasági közösség megalkotása legalább évtizedeket vesz igénybe, a követendő példaként felhozott Amerikai Egyesült Államok megalkotása például az 1776-ban aláírt Függetlenségi Nyilatkozattal kezdődött, és mintegy 200 évig tartott. (Bővebben lásd "Fiskális unió: mit tanulhat az EU az USA-tól?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az európai integráció a maga gyermekbetegségeivel szépen lassan halad előre, hiba lenne azonban arra számítani, hogy a törekvések akár a következő években beérjenek. Az USA mintájára több nagyon fontos változás vár még az eurózónára. Ezek közül az egyik az ún. "no-bailout" szabály elfogadása és betartása, amely kimondja, hogy az egyes tagállamokat nem menti meg a központi kormányzat, egy esetleges csőd esetén a veszteséget a hitelezőknek kell viselniük. Szép is lenne, ha mindig mindenkit kimentenének, akkor igencsak elkanászodnának a helyi politikusok…

Van, aki nem csábulna el akkor, ha naponta milliárdok pörögnének át a kezén és egy kis trükkel ennek egy részét zsebre tehetné?

Londonban, a világ legnagyobb bankjainak alkalmazottai közül sokan elcsábultak még a válság előtti években, aminek eredménye szép kis botrány lett a bankszektorban. A vezető bankokról ugyanis kiderült, hogy éveken keresztül manipulálták a bankközi kamatlábakat, amely piac méretét tekintve összesen 700 ezer milliárd dollár értékű. (Bővebben lásd "Libor-botrány: ide-oda tologatták a milliókat" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Elképzelhető, hogy ha egy ekkora összegből csak a százalék töredékét zsebre tudja tenni valaki, az micsoda pénz, hirtelen jött lottó főnyeremény lehet.