Pénzügyi Szemle online blog

Az EU, az IMF, az európai adófizetők szünet nélkül öntik a pénzt a görög feneketlen kútba, de úgy tűnik semmi sem elég.

Görögország eddig kapott két nemzetközi mentőcsomagot, előbb 110, majd 130 milliárd euró értékben, majd megállapodott az intézményi befektetőkkel - bankok, biztosítók, befektetési alapok - egy adósságátstrukturálásról, végül az adósságrendezésben részt vevő állampapírokat megkísérelte jóval olcsóbban visszavásárolni. (Bővebben lásd "Milliárdnyi közpénz a feneketlen kútba" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Emellett az EU/IMF hitelek kamatait több ízben is csökkentették, a futamidőt kitolták, és arra is ígéretet kaptak, hogy az EKB által megvásárolt állampapírokon képződött nyereségből is részesülhetnek.

A pénzügyeink rendbetételéhez az lenne a minimumelvárás, hogy tudjuk, mennyi pénzünk van, és milyen kötelezettségeket vállaltunk. A magyar állami rendszer most ezt sem igazán tudja.

Már az előző poszt is arról szólt, hogy nem megkurtítani kell az államháztartást, hanem ésszerűsíteni a költségvetési gazdálkodást. Nem felülről kell nézni az államháztartást, hanem részletekbe menően ismerni kell a rendszert, hogy tudjuk, hol lehet a legkisebb társadalmi veszteséggel csökkenteni az adófizetők pénzének költését. (Bővebben lásd "Közpénzügyek és versenyképesség (2. rész)" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)



Mik azok a kitörési pontok, amelyek segíthetnek elérni ezt a célt?

1, Fenntartható adósságcsökkentéshez eredményes és hatékony közpénzköltés kell. Ez kiszámítható tervezést és megfelelő tartalékolást tételez fel.

Besegíthetnek a központi bankok az adósságcsökkentésbe, vagy őrködjenek csak az infláció felett?

A jegybankok szerepe a válságot megelőző évtizedekben az volt, hogy őrködjenek az infláció felett, és esetleg mellérendelt célként igyekezzenek hozzájárulni a gazdasági növekedés élénkítéséhez. Ma ezzel szemben az infláció nem jelent gondot - hogy is jelenthetne, mikor mindenki tartalékol és senki sem fogyaszt -, a gazdasági növekedések pedig épp az első számú gazdasági közellenség, az államadósságok miatt akadoznak. (Bővebben lásd "Új, lazább jegybanki politikára van szükség" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Logikus következtetés, hogy az eddigi konzervatív jegybanki hozzáállást váltsa föl egy jóval lazább szemlélet, és a központi bankok is segítsenek be az adóssághegyek leépítésébe - hangsúlyozza Simon Wren-Lewis, az Oxford University professzora.

Nem több autópálya, hanem képzett és innovatív magyar munkaerő kellene az OECD szerint.

A Közép-Dunántúl is bekerült abba a 23 régióba, amelyet közelebbről is megvizsgált az OECD a regionális növekedési kilátásokról készített elemzéséhez. A régiót három megye, Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém alkotja, ide tartozik Székesfehérvár, Tatabánya, Dunaújváros és Veszprém is - azaz magyaqr viszonylatban bőven nem fejletlen régiótól van szó. (Bővebben lásd "Így látja Közép-Dunántúlt az OECD" című cikkünket a jobb oldali hasábban)


Az OECD elemzése szerint azonban így is érzékelhető egyfajta lemaradás. A régió termelékenysége 10-15 százalékkal elmarad a nemzeti átlagtól, ami akkor is aggaszutó, ha ez szinte kizárólag abból adódik, hogy Budapest nagyon nagy előnye jelentősen torzítja a viszonyokat. A térség ezzel együtt Magyarország legerősebb ipari központja, az egy főre eső ipari termelés az országos átlag több mint duplája.

Az állam már csak olyan, ha több a pénz, többet költ, vagyis a hiányt nem a gazdagok megadóztatásával kell csökkenteni.

Magyarországon az adózási rendszer átalakításának egyik legmarkánsabb, és így legtöbbet kritizált döntése a magasabb jövedelműek adóztatásának mérséklése volt - az egykulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése ugyanis végső soron ezt jelenti. A kérdés nem csak nálunk, hanem az Egyesült Államokban is napirenden van, a "fiscal cliff" nevű problémahalmaz miatt ugyanis hozzá kell nyúlni az államháztartás bevételi és kiadási oldalához is, és a jelek szerint a tehetősebbek adóterhelése ennek következtében emelkedni fog. (Bővebben lásd "Fiscal cliff: Nem biztos, hogy az adóemelés a jó megoldás " című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az amerikai közpolitikai viták kereszttüzébe került tehát a magasabb jövedelműek adóztatásának kérdése, aminek talán magyar szempontból is lehet relevanciája - annak ellenmére, hogy napestig lehetne sorolni a két ország és a két adórendszer közötti különbségeket. Mit gondolnak a tengerentúlon erről a kérdésről?