Pénzügyi Szemle online blog

Magyarországra évente közel 1000 milliárd forint EU-s pénz ömlik, de ez a gazdasági mutatóinkon és a növekedési potenciálunkon alig látszik meg.

Gyakran hallhatjuk, hogy a 2007-13-as költségvetési időszakban hazánk összesen 8000 milliárd forintnyi EU-s fejlesztési pénz lehívására jogosult, amely összeget természetesen képtelenség mind felhasználni - a 70-80 százalék már jó eredmény lenne -, mégis, a számok láttán az ember joggal gondolhatná, hogy Magyarország történelmében eljött a Kánaán. A valóságban azonban ezt valahogy mégsem látjuk. (Bővebben lásd "Ez egy érdekek mentén formálódó szabályrendszer'' című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Miért nem? Mi lehet az oka annak, hogy idejön évi sok száz, sőt sok ezer milliárd forintnyi EU-s pénz - ami alapján akár szobrot is emelhetnénk a német adófizetőknek -, a gazdaságunk mégis stagnál, szenved, sőt billeg a recesszió szélén. Hát az, hogy a nagy európai uniós mítoszt - miszerint az uniós fejlesztések növelik a potenciális növekedést - egyelőre semmilyen adat nem támasztja alá. Helyi szinten vannak előnyök, de nemzetgazdasági szinten legfeljebb az adott évben.

Pénzügyi szempontból egy ország sebezhetősége nem csak attól függ, hogy mekkora a GDP-hez mért államadóssága, hanem attól is, hogy kik tartják az állampapírokat.

Az IMF által készített tanulmány rámutat, hogy sokkal jobban jár az az ország, melynek ugyan magas az államadóssága, de az adósság legnagyobb részét hazai befektetők finanszírozzák - a legjobb példa erre Japán -, mint azok, melyek állampapírjait nagyrészt külföldi invesztorok tartják. (Bővebben lásd "Kockázatos, ha külföldiek finanszírozzák az államot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Forrás: IMF

A Valutaalap szakemberei az egyes országokra vetítve kiszámolták az ún. Investor base Risk Indexet (IRI), amely azt számszerűsíti, hogy az állampapírok mennyire kockázatos befektetők kezében vannak. Hat befektetői csoportot különböztetnek meg: külföldi jegybankok, külföldi bankok, külföldi egyéb befektetők - magánszemélyek, biztosítók, befektetési alapok -, valamint hazai jegybank, hazai bankok és hazai egyéb befektetők.

Ha mindenki gyengíteni próbálja az árfolyamot, akkor kitörhet a nagy devizaháború.

Egyik korábbi posztunkban írtunk arról, hogy a saját deviza gyengítése egyértelműen javítja az export versenyképességét. Most egy másik nézőpontból vizsgáljuk meg a kérdést, és bemutatjuk Joseph E. Gagnon, a Peterson Institute kutatóintézet közgazdászának véleményét, aki azt vallja, hogy a világgazdaság jelentős részének kimondottan káros a devizapiaci manipuláció. (Bővebben lásd "Káros vagy hasznos a devizapiaci manipuláció?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szakember elismeri, hogy ha egy ország manipulálja - mesterségesen gyengíti - a saját devizáját, azzal bővíti devizatartalékait, fellendítheti az exportját, és munkahelyeket teremthet. Csodaszernek tűnik a módszer, de globális szinten semmiképp sem az, a világgazdaság ugyanis egy zárt rendszer, így az egyik ország nyeresége törvényszerűen egy másik ország veszteségeként jelenik meg.

Új, szigorú költségvetési szabályok lépnek életbe az eurózónában. Kérdés, hogy ezek jobban működnek-e mint a korábbiak.

Idén lép hatodik évébe az európai gazdasági válság, aggodalomra ugyanakkor nincs ok, az euróövezeti államok ugyanis 2013-tól kezdődően új költségvetési szabályok követésére kötelezték el magukat: megígérték, hogy a jövőben törekednek a 0,5 százalékos GDP-arányos strukturális hiány elérésére. (Bővebben lásd "Európa: működnek majd az új költségvetési szabályok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mit is jelent ez? A strukturális hiány figyelembe veszi az átmeneti negatív és pozitív kilengéseket a költségvetésekben, azaz az európaiak arra vállaltak kötelezettséget, hogy hosszú évek átlagában teljesítik a 0,5 százalékos költségvetési hiányt.

Ha gyengülne a forint, az elméletileg fellendítené az exportot, javítaná a gazdaság versenyképességét, munkahelyeket teremtene. Tényleg ennyire egyszerű lenne?

Jól ismert összefüggés a közgazdaságtanban, mely szerint ha egy ország devizája gyengül, az jót tesz az exportnak. Ez így elsőre talán túl egyszerűnek hangzik, Barry Eichengreen, a Berkeley professzora és Poonam Gupta, az indiai jegybank közgazdásza azonban kimutatta, hogy a pofonegyszerű összefüggés egyértelműen bizonyítható. (Bővebben lásd "Devizaleértékelés hatása az exportszektorra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Sőt, azt is bebizonyították, hogy a gyengülő deviza a szolgáltatások exportjára különösen pozitív hatással bír, azaz ha egy deviza - mondjuk a forint - gyengül, az fellendíti a turizmust, a határokon átívelő pénzügyi, biztosítási vagy épp informatikai szolgáltatásokat. Nem véletlen, hogy a svájci vagy japán jegybank évek óta próbálja gyengíteni a frankot, vagy hogy a szakemberek egy része az euróválság megoldásának egyik kulcsát az euró leértékelődésében látja (fél füllel az ember talán még olyat is hall, hogy Magyarországon sem lenne tragédia egy kis forintgyengülés).